Ajánlott adag betegség esetére. Avagy kockuljunk a gyógyulásért.
Először megfáztam, aztán kifáztam, felfáztam, szétáztam, befáztam és az összes elképzelhető igeikötő. A torkomat már rongyosra köhögtem, Kontrollzét hallgatok intravénásan, kérek új albumot is vagy ez napokon belül rongyosra lesz hallgatva, a szemem meg rongyosra sírva.
Igyekszem minél kevesebb szóismétlést használni, de nem megy, beakadt a szalag és megint ki kell fújnom az orrom. Nem baj, a trombita nem is olyan rossz zenei alap, mint hinném. Szerelem megint kap fanfárt, de lassan meg fogja unni az egyszemélyes hangversenyemet.
Emlékek, emlékek, bárcsak a szebbekből többen lennétek.
Az idő nem elég,
a gyógyulás csak menedék,
sebekbe mart fájdalom,
szenvedésem vállalom.
Mert nincs választásom.
S mit kezdenék ha lenne?
Az idő szélén ülve,
hátam falnak vetve
Várnálak téged,
a múltba gyökerezve.
Ennyit arról, hogy megpróbáljuk fenntartani a szövegkohéziót, se lineálisan, se globálisan nem sikerült...
No comments:
Post a Comment