"Összeköt minket az élet,
a végzet magasba tart..."
Na jól van, itten kérem alássan posztolás lesz. Mert nem tudok mást csinálni. Eljöttem otthonról cigivétel és gondolkodás ürügyén, de a fejem talán még üresebb, mint a lelkem, a pénztárcám meg otthon maradt. Most itt ülök szomszédnál és nem tudom mit kezdjek szerelemmel...
Szeret, szeret, persze, hogy szeret, de elegem van a kifogásokból és az ex-barátnők hisztijéből.
Ráadásul itt van még sütemény is. Most csak képletesen, fizikai valójában tegnap este 9 kilenc körül jelent meg az ablakom alatt, mert aggódott értem. Én persze épp akkor léptem ki a zuhany alól és egy szál törülközőben, vizes hajjal olvadoztam annyira édes volt...
Most kéne ide valami jó hasonlat... Vagy inkább egy távirat odafenntről, hogy mi a francot kéne csinálnom... Azt meg persze elégetném és az ellenkezőjét csinálnám... Szóval soha ne adjatok nekem semmi tanács félét, mert hülye vagyok és önfejű, most ráadásul szerelmes is...
Na teszek pár kört a városban és eldöntöm, beszélek szerelemmel és nem tudom... A fizikám mindenesetre megint karó lesz... Adieu
No comments:
Post a Comment