Holnaptól minden más lesz...

A probléma az, hogy fogalmam sincs, hogy folytatódik a dal, amit a címben elkezdtem. Micsoda szégyen!

Íme 2010. december 31-e van, megszületni látszik a 101. bejegyzésem. Az idei évben annyi minden történt velem, hogy talán nem is igaz. A felére alig emlékszem, az akkor még jelentősnek tűnő események jelentéktelenné váltak.

Folytattam mcc-s pályafutásom valamint egy bukdácsolós távkapcsolatot. Buliztam és tanultam Pesten egyre több új embert ismertem meg. A szülinapomat Berlinben töltöttem. Bejártuk a várost és megismerkedtem egy építésztanonc sráccal, aki ha épp nem dolgozunk magyarázott nekünk az épületekről, én meg igyekeztem fordítani. Csodás szülinap volt! A következőt pedig úgy néz ki a téli mcc táborban fogom ünnepelni, hála baluék időzítésének.

A nyaramat végigdolgoztam, az összeszedett pénzből fogom kiperkálni a jogsit, úgyhogy jó lenne, ha egyszer sem buktatnának majd meg. Voltam Párizsban. Egyszerűen csodálatos az a város, muszáj leszek elmenni oda még egyszer. Szakítottam Robival és belebonyolódtam egy ennél is nehezebb és bonyolultabb kapcsolatszerű valamibe. A kapcsolatszerű valamim itthagyott, mivel elment Párizsba... Egyszerre szeretem és utálom a francia fővárost. Mára már visszajött és keresztülnéz rajtam. Jelenleg köszönöm nem kérek a kapcsolatokból.

Inkább térjünk vissza a nyárhoz a meleghez, a napsütéshez és a vízparthoz. Fesztiváloztam, aztán elmentem egy nyári egyetemre, hogy kicsit okosodjak is. És ott volt persze az elmaradhatatlan MCC tábor. A keménymag fogyatkozik, így propaganda akcióba kezdtünk az újaknál. Nem jött be.

Augusztusban már nehezebben ment a tanulás. Szeptembertől még annyira se. Rákaptam a vízipipázásra Mátékánál. Állandósultak a kisebb nagyobb bulik. Elkezdtem táncolni és gitározni tanulni Petikétől. Előbbi közepesen utóbbi pedig csak haladgat.

Voltam VIP listás egy koncerten, ahol nem az ismerőseim léptek fel. Eszméletlen jó volt, eltekintve a kapcsolatszerű valami jelenlététől.

Karácsonyra kaptam egy halom könyvet, ékszert és bakelitet. Ez már-már vetekszik a tökéletessel. Főleg, hogy Erdélyben tölthettem el ezt az ünnepet, nagymamámmal, nagynénikkel, nagybácsikkal és az ő prüntyőkéikkel.

Megírtam a százas listámat. Szerepel rajta természetesen az érettségi megszerzése, a diploma, eljutni ide-oda, de van olyan pont is, ami egy 100 db-ból álló bakelitgyűjtemény megszerzését tűzik ki célul és olyan is ami arra késztetne, hogy egy fesztiválon bungee jumping-ozzak. Szóval csak ne legyen unalmas az élet. Vannak célok és igenis el fogom érni őket nem is törődve a zavaró tényezőkkel.

Hajrá 2011! Újévi fogalmaim:

- tényleg soha-soha többet nem gyújtok rá

- többet nem hagyom abba azt amit elkezdtem

- belefogok újra a zenekarosdiba hátha ezúttal nem leszek átbaszva

- komolyan fogom venni a tanulást

- csakazértis elvégzem a maradék mcc-s féléveket

- újra indulok a töri oktv-n és akkor is benne leszek az első 10-ben

- nem fogok összejönni senkivel csak azért, mert rossz egyedül

- leteszem a nyelvvizsgáimat és az előrehozott érettségit

- eldöntöm végre, hogy mi akarok lenni

Azt hiszem egyenlőre ennyi élmény lesz teljesíteni. Egyre kevesebb kedvem van a szilveszteri bulihoz, de meglássuk mi lesz belőle legfeljebb eljövök onnan. BUÉK mindenkinek!

Csak szex és más semmi

"- Nem azt mondtad, hogy szőke vagy?

- Nem a fejemen..."

Eredetileg azt terveztem, hogy a századik jubileumi bejegyzésemet szilveszterre tartogatom, összegezve az idei évet vagy valami hasonló. Inkább eltekintek ettől, maradjunk az új év új élet jelszónál, mert januártól igenis változtatni fogok. Igaz már évek óta ezt tervezem, de nem baj előbb vagy utóbb sikerülni fog.

Szóval hivatalosan is megállapíthattam, hogy szerintem én voltam az egyetlen nő Magyarországon, aki még nem látta a csak szex és más semmi c filmet. Ezt a lemaradásomat ma este sikerült bepótolnom, hála a magyar televíziónak. Ennél rosszabbkor nem is időzíthettem volna az ilyesmit. De tekintve, hogy világhíresen rosszul időzítek talán eltekinthetünk ettől... Valami olyan mondatnál sikerült bekapcsolódnom, ahol Debrecent emlegetik, öntudatos cívisként mit tehettem volna? Természetesen vártam a folytatást és lám.

Debrecenből szalajtott nőcsábász színész a férfi főszerepben. Khm. Khm. Khm. Úgy röviden ennyi lenne a véleményem. Isteni szerencse, hogy Csányi kicsit se hasonlít az én főszereplőmre. Persze a ma megnézett másik film főszereplője annál inkább. Egyszerűen csak össze kell gyúrni a két filmet és voilá! Mondjuk a másik annyira össze volt vagdosva mindenféle mesékből, hogy öröm volt nézni. De akkor is a kígyócska a legjobb és persze a macskáááá :D

Lényeg ami lényeg elegem van a filmes jelentekből. Kezdek hinni abban, hogy bizonyos dolgok nem csak a filmekben történnek meg. Persze az is lehet, hogy az én életem az igazi Truman show. Franc meg tudja... De akkor én is akarok egy álszent beszélő háziállatot és pont!

Ruby, Ruby, Ruby

Elesett az idő

Elesett az ócska idő,

botladozó sorskerék forog,

tél kergeti már az őszt

Önmagában egy kabát borzong

fagyot kavar a holnap

keresi magát egy érzés

az utcasarkon gyér lámpafény

magány sajdul a lelkek mélyén

Elesett az ócska idő

tavasz ígérő soha-napok

vásárok szélén tekergő

villamossín araszol

Vállamon felsíró hegedű,

siratja az elfeledett mosolyt,

míg az önmagát kergető múlt,

szívemből darabokat lopott.

Elesett az ócska idő,

nyarat kíván a szerelem,

mellettem baktató Magány,

legyél már hűtlen velem!

Mozdulatot utánoz a vágy,

szemed keresi a szemekben,

csak hasonlítson egy percig rád...

Magány! Legyél már hűtlen velem!

Múzsáimtól keresetlen

Mellém lép egy mozdulat -

hozzám szalajtott futár,

múzsám küldi - csókoltat,

az újabb átvirrasztott éjszakán.

Itt suttognak még a szavak,

hónapja sincs a valóságnak,

rólad álmodnak a párnák,

csak te felejted a romantikát.

Már máshol suttognak a holnapok,

más árnyakkal táncolsz mozdulatlan,

cserébe kéretlen csókokat lopsz,

magam hiába áltatom - hiányzol!

Hűtlen dallam

Bűvös érintések cirógatnak

s én áltatom magam - talán

Józan ész miért hallgatsz?

Talán itt hagyott a magány?

Álca lennél jól tudom

(hogy mögéd bújjak) - semmi más

Finom szavak, s mozdulatok

érzelemmentes hazugság.

Lopva hív még tőled messze

édes dallam - balszerencse.

Szemed követi fásult mozdulatom

de ajkam ajkához ér - talán

csak szomorú mosollyal hallgatod

a reménybe zuhanó hiányt.

Félsz?

Kezeim közt remeg egy gondolat,

zuhanó percek árja kísért,

s kósza óvatlan mozdulatként

szívembe lopja magát: a félsz

Múlt-jelen-jövő

Kérdéseket dobálgat a jövő,

csalódásait rendezi a múlt,

egy helyben toporgó jelen,

sajnálom, hogy így alakult.

I.

Jelenem tegnapja siratja

elveszett zálogba vetett múltam

a felejtés igazam vitatja

de nem hagyja engem magam

II.

Dervis táncot járó álom,

vakon kísér veszett sorsom

monoton még minden csoda

szürke ajtók - ember csorda

III.

De fiiatal vagyok még,

lehagyom talán az időt

zsebemben ezer remények

álmodnak nekem szebb jövőt.

Pokolbéli híg napjaink

Felém nézhetne a gyarló ég,

míg visszanevetnek a csillagok.

Gabriel csak vádlón végig mér,

Szent Péter is Dunhill-al kísért.

Szentéletű szentségtörés

Bárányfelhő - tarka álom

valóság volt hű barátom,

helyébe most mámor párom,

keresztül kasul bús világom.

Keresem magam egy hasonlaton,

szívembe marnak a tegnapok,

álmodjon kénköveset a nyomor,

ha kettőnké ez édes pokol.

Feletted is felragyoghat az ég

"Annyi mindenről álmodtál,

de idegen ágyakban ébredtél,

kevés volt amit megtudtál,

mert alig hitted, ha értettél."

Márpedig akárki akármit mond, Ákos igenis zseniális. Végre nem futószalag dalszövegek, gépritmusok vagy Lady Gaga.

És igen nekem is vannak különböző periódusaim, mikor szinte egyetlen egy előadót vagy zenekart hallgatok, mert olyan a hangulatom.

Keresem az utam - néha keresem a bajt

"Látod nincs mit mondanom,

a napot, az órát sem tudom..."

Kinek nem szól ez a szám most őszintén? Mindannyian keressük az utunkat, próbáljuk elkerülni a minduntalan belénk kötő problémákat és persze keressük azt a valakit, aki majd elkísér minket ezen az úton. Közben ordít körülöttünk a média, a zaj elnyomja a nevetést a sírást a szépet és a könyörgést.

Furcsa dolog az élet, de nem szívesen válnék meg tőle. Keressük hát tovább az utat, tűzzük ki az elérhetetlen célokat, nézz a szemembe és fogd meg a kezem. Egyszer úgyis megtaláljuk egymást, ne félts hát!

Elfeledett arcok

"...és megrázkódik a táj,

valami véget ért, valami fáj"

Furcsa dolog az emlékezés. Elég, hozzá egy kép, egy illat, egy hang, bármi és feltűnnek előttem az elfeledett az arcok, elkopott nevek. Valaminek a helye sajdul meg a lelkemben. Már nem ölelhetem meg őket, nem hallhatom a nevetésüket, csak az értük hullatott könnyeket törölhetem le.

Valami véget ért - valami fáj

Nem könnyű, de tovább kell lépni. Nem tudok nem emlékezni rátok, hát csak a szépet őrzöm meg belőletek és ápolom az emléket, mert velem vagytok, ha még olyan messze is. Integessetek le nekem egy hóesés képében, küldje öleléseteket a napfény, simogassatok a szél útján. A szeretetünket nem viszi el a halál. Már nem sírok, ha rátok gondolok, csak nevetek, mert amíg őrzöm az emléketeket, addig velem maradtok.

Budapest, Budapest de csodás!

A MÁV meg elmehet a fenébe...

Eszméletlenül szükségem volt már egy ilyen HÉV után rohanós, forralt boros, beszélgetős estére, az MCC-s csapattal! Ezúttal koli-buli helyett a régi keménymaggal tettünk látogatást Szilvinél. 5-6 átszállással nagy nehezen eljutottunk a harmadik kerületbe, majd meleg után sóvárogva vonultunk be a lakásba. Kis csapatunk teljes egészében elfoglalta a nappalit, pótszékekkel és kis sámlival együtt is, a bornak hála fél óra sem kellett, hogy kiolvadjunk és felszabadultan témázzunk. Akadt téma bőven, elvégre Szilvivel se találkoztam már lassan fél éve, a Kp-sok nagy részét is két hónapja láttam utoljára.

Végre nem kellett ilyeneket hallanom alkotmánymódosítással kapcsolatban, hogy "Hol érdekel ez engem, még nem vagyok tizennyolc, nem is szavazhatok!" (az örökbecsű mondat tulajdonosa, pedig jogásznak készül - khm khm), hanem értelmes megnyilvánulásokat. Nem kellett továbbá IHB partikról tartott beszámolókhoz vigyorognom, sem aktuális szerelmi szálakat elemezgetnem - halleluja.

A legfőbb téma mellett (természetesen az épp hatalmon lévő kormány intézkedéseinek kitárgyalása) szóba került az egyetem, a felvételi, ösztöndíjak, tervek, külföldi tanulmányutak, stb, tehát minden nekem kedves téma, nekem kedves emberekkel.

Másnap három óra alvás után előadás, majd vitakör a közösségi oldalakról. A legmeggyőzőbb érvelő, szerény személyem Ruberius Facebookus =) Rengeteg ismeretlen arccal találkoztam - 16-an jöttek csak Székelyudvarhelyről egy az egyben elfoglalva a jógatermet. Próbáltam kicsit oldani a szárazjeget és meggyőzően érvelni, hogy továbbra is jöjjenek a programokra. A félelem persze nem alaptalan, sokan vannak, akik 2 teszt és egy pesti látogatás után abbahagyják, vagy épp el se kezdik az egészet. Nem tudják miből maradnak ki!

Köszönöm mindenkinek! Alig várom a januárt =)

Emlékek

Arra már nem emlékszem, hogy hány éves voltam, amikor a nagyapa meghalt. Annyi biztos, hogy éppen derékig értem apámnak, emlékszem, amint a keze végigsimított a fejemen, útban nagyapa sírja felé.

Mindenki feketében volt és szomorú. Néhányan sírtak. Szóltam volna, hogy ne tegyék, mert nagyapa utálta a sírást, de apa leintett, hogy maradjak csöndben. Mert ők azért sírnak, mert nagyon szerették a nagyapát.

Azt hiszem, hogy nekem is sírnom kellett volna. Ott álltam anya és apa között és egyre csak sírni próbáltam. Nem ment.

Egy csomó néni és bácsi mondott szép dolgokat a nagypapáról. Én még mindig nem tudtam sírni. A koporsó, amiben a nagyapa utazott a menybe leereszkedett a föld alá. Megijedtem, hogy rossz felé viszik azt a liftet.

Hé, nehogy a pokolba küldjétek az én drága nagyapámat!

De még mindig nem és nem tudtam sírni. Néztem a könnyfoltos arcú néniket. Meg akartam kérdezni, hogy mitől tudnak ilyen szépen és okosan sírni. De apa megint leintett. És még mindig nem tudtam, hogy mitől és hogyan kéne sírnom. Már egészen vörös lehetett a szemem az erőlködéstől. Egek, nagyapa hogy utálta a sírást!

Már épp visszafelé indultunk, amikor egyre vörösödő könnytelen szemekkel megláttam egy üveggolyót a fűben. Megbabonázva kaptam utána. Gyönyörűen ragyogott, ahogy megtörtek rajta a napsugarak.

Felmutattam apámnak, aki azonnal kiverte a kezemből. Az egyik szépen síró néni lábai elé esett, aki észre sem vette, így ahogy rálépett a gyönyörű üveggolyóm szilánkokra tört.

Végül mégis elsírtam magam a nagyapám temetésén. Ó, hogy hogy utálta ő a sírást és imádta az üveggolyókat!

XXI. századunknak szeretettel

Ha a ennek a bizonyos századnak átlagpéldánya lennék, akkor elegem lenne még magamból is. Hihetetlen, hogy a lányok legvalószínűbb előfordulási helye már 11 éves koruktól a pláza. Ha anyucival kezdik "shoppingolást", akkor korábban. Ez esetben a felelősségteljes szülőknek is gratulálok. Na igen a plázában van a mozi, meg könyvesbolt meg cd-bolt is van, az meg ugye kultúra. Plázakultúra! Egek, de szörnyen hangzik!

Ha a manócska tényleg művelődni akar menjen színházba, vagy MOZIBA. Nem plázamoziba, hanem moziba, ahol nem csak a hollywood-i überfasza-giga-mega-kasszasikerek mennek, hanem a művészfilmek.

Menj ki az utcára, állíts meg 30 fiatalt (13-18 év között mondjuk, vagy akár 20 körül is) és kérd meg, hogy mondjon neked egy művészfilmet. (Nem létező) nettó jövedelmem 99,9 %-át tenném arra, hogy az alanyok csak értetlenül fognak rád pislogni. De miután készült ilyen felmérés hihetetlenül szánalmas eredménnyel azzal a kérdéssel is, hogy ki írta a magyar Himnusz-t nem lenne szép biztosra fogadnom.

Na meg a zene. A MAI "zene". Két ütem váltakozik. Géphangon. Mint a zeneoviban a titi-tá, csak tenyerek helyett bádogedények csapódnak össze és néha elskálázik pár sort az aktuális szöszi "énekesnő" vagy "énekes" is... Már annyit lett szidva, hogy ezentúl nem kommentálnám a dolgokat.

De adnék egy tanácsot. Ha van rá lehetőség vigyük el a gyereket zeneiskolába, vagy zenetanárhoz. Gitár, zongora, fuvola, hárfa, dob, mindegy mit adunk a gyerek kezébe jó irányba fogja terelni a zenei ízlését és nem lesz gusztusa ahhoz, hogy 2 ütemre rázza a hátsóját a disco-ban, ami számomra mára már szitokszó.

És tessék olvasni! Komolyan mondom emberek, nem tudjátok miről maradtok le. Persze olvasni most nem menő, de ez kit érdekel. Igen a kötelezők nagy része unalmas. De ki mondta, hogy csak azt kell elolvasni, amit muszáj? Ott van Rejtő Jenő, Szabó Magda, Vavyan Fable, Kurt Vonnegut, Cervantes a halhatatlan Don Quijote-val, amiről senki nem tudja, hogy pontosan miről szól csak a dalszöveg ugrik be. "... a szélmalom csak játszik veled..." Az a bizonyos szélmalom egyetlenegyszer szerepel a könyvben annak is a legelején talán egy féloldalnyit.

Amúgy meg az iskola is fölösleges emberek. Ha más lenne a rendszer nem lenne az. De ne szidjuk le nagyon a gyereket, mikor hármast hoz haza. Az iskolai jegyek nem azt tükrözik, hogy a gyerek, hogy fog boldogulni a jövőben. Sosem. Szakképzős gyerek is vezethet a jövőben nagy-nagy bútorgyárat. Láttam már rá példát.

Tehát a karácsonyi ajándék ötleteim (ha nem adnátok másnak adjátok nekem!)

Könyvek:
Kurt Vonnegut: Macskabölcső, Éj anyánk, A titán szirénei (régóta szeretném őket megkaparintani, ne a kicsi gyereknek, mert szétpattannak a rózsaszín buborékok)
Vavyan Fable: Szennyből az angyal, Mennyből a csontváz (nem épp megszokott karácsonyi történet, de érdemes:)
Doulas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak (kötelező!!!!)
Rejtő Jenő: az összes művét tudom ajánlani Piszkos Fredtől A tizennégy karátos autóig
Frank Herbert: A dosadi kísérlet (kötelezőbb mint Adams, kőkemény társadalomkritika és lenne, mit tanulnunk a benne leírt jogrendszerből)

Egy levegővételre most csak ennyit.

Ha bárki kérdezné

Ha bárki kérdezné, ami ugyan nem valószínű, akkor én most tanulok. Méghozzá lázasan, elmélyülten és egyéb olyan jelzővel, amit a szülők általában elégedett bólogatással említenek.

Tehát ennek kéne lennie a helyzetnek. De hát mire megyek én ezzel? Einstein is megbukott matekból, szajkózzák a kedves diákok rendszeresen. Igen ám, de nem ő, hanem a kedves neje támasztotta alá matematikai úton az elméleteit. Hoppá-hoppá! Ráadásul a kedves nej többszörösen csalva volt. Még egy hoppá-hoppá. Nagyon szerethette ezt a fura sérójú őrültet, én ha nem is fojtottam volna meg, simán learattam volna dicsőséget. Előle. Úgy bizony. A szemét.

Nem példálózom többet. Most figyeljünk egy kicsit az én egomra is jó? Csak egy kicsit. Apró személyemnek ennyi még jár.

Fáj látni, hogy mennyire érdektelennek találják errefelé a blogomat. De hát ami érdektelen, az kit érdekel. Fasza. Na mindegy.

Szóval, ha bárkit érdekel, bejelenteném, hogy még élek. Jelentem, megvagyok százados, a nővérszoba is roppantul kényelmes. Kéne még némi Malboro és jóformán tökéletes hely lenne, meg egy '88-as tokajit is Garcon!

Halálraítéltnek ugyanis jár utolsó vacsora meg némi önpusztítás önpusztítás. Túlterhelem magam. Vagyis túlterhelnek! Engem! Meg mindenkit itt mifelénk. Gondolta a halál, hogy ennyi meló van az egészben.

Einstein legalább jól házasodott. Nekem még szerelmi életem is padlón van! Semmi, nuku, nyista, gata. Szörnyen elegem tud lenni néha ilyenkor saját magamból.

Írtam novellát. Segített? Nem. Ráadásul visszaolvasva rá kellett, jönnöm, hogy unalmas, mi több! Sablonos. Kidobtam az egészet a francba. Átírtam a többi piszkozatomat, abban legálabb nem volt sablon. De folyamatosan megjelentek ugyanazok a mutívumok! Azokat is kidobtam. Választékosság! Hangozzék el a jelszó, és bassza meg, hogy nincs ötletem (ez is nagyon választékos volt, gratulálok, valóban - hangzott a bírálat tőlem magamnak).

Tehát most itt tartok. A blogbejegyzéseknél! Ember ez ez… hihetetlen! Itt, mélyen lent, vájkálva a saját ürességemben, továbbra is a semmi szélén láb lógázva. Nem jön senki. Még a bal kisujjam is megtalálta a párját a jobb kezemen, de én senkit. Senki. Egyedül vagyok, nézem a viharfelhőket, imádnám, ha ihletet sodorna ide a csendes szél és feldühítené punnyadó elmémet.

Érzelmeket! Mindent, csak ne ezt az ürességet. Szavakba öntve! Többszörösen kiakasztom saját magam. Van-e ennek még legalja? Van csak ásni kell. És én vájkálok. Keresem a nagybetűs VALAMIT. Segíthetne valaki. Egy kicsit. Néha. Mert hazudok, amikor azt mondom, hogy nem kell. Tudom, hülyeség.

Ez van, kicsike porszem sirámai, kicsike helyen, kicsike itt minden. Kis szobám, apró ablakában még az ég is kisebbnek látszik.

Ne kérdezd, hogy került a semmi szélére ez a szoba! Meg a ház, amiben ez a szoba van. Itt minden szoba nagyon pici. Néhány szobában nem szabad túl sokáig üldögélni, helyszűke esetén álldogálni. Mert beleőrülsz. Lelkem kicsi házacskája.

Leltár tavaly karácsonyról

Csak mert jól esik néha egy kis nosztalgia...

delta-tango-3-1-9-uniform-india-2 Pinduri közlegény bejelentkezik.

Karácsony hadművelet összegzése. (Ohne Ahnung századosnak alássan jelentve).

dec. 24.: Kis karácsony a hátországban. A hadműveletben részt vett vörös vezér(anya), vörös egyes(apa), vörös kettes(öcsi) és jómagam, pinduri közlegény. Sikeresen álcáztunk egy fenyőfát vörös és arany gránátokkal, valamint hatástalanítottunk egy égősort, többé már nem árthat senkinek.

dec. 25-26: Nagyszabású hadművelet a Nagyi vezetésével. Az A terv alapján a körzetet felderítettük egy F2-sel (2lovas fogat). Majd 2.a pont értelmében megtörtént a rokonság összeterelése, jól tartása. A házi forraltbor megkapta a 3as fokozatú biológiai fegyveri minősítést.

dec. 27: Visszatérés a hátországba. Útbeejtettünk néhány rokont újabb adag süteményt és jókívánságot zsákmányoltunk.

1630 óra: Karácsony-hadművelet sikeresnek nyilvánítása, lezárása.

Tisztelt Uraim és egyéb egysejtűek!

Mai megállapítások:

1. A magyar érettségi egy vicc.

2. Az előző megállapítást viszonyítási pontként kijelölve elmondhatom, hogy minden párkapcsolat egy jól megkomponált kabaré ( estenként tragikomédia).

3. A forralt bor ugyanolyan, mint a kávé: Vagy túl forró ahhoz, hogy jóízűen megihasd vagy túl hideg.

4. Márpedig a p-ék igenis üldöznek.

5. A vízcseppek pedig szépek csak túl sok bennük a víz.

Hamuban sült pogácsák félszemű baglyok és szőkegecik általános jellemzése

"Ha menekülnél,de nincs hova

van a világűrben egy kis szoba,

ahol a bánat súlytalan."

Necces dolog a szerelem. Lehet itt szeretni mindenféle hamuban sült pogácsákat, félszemű baglyokat dédelgetni, szőkék sálát ellopni, de mi értelme? "A nihil nem idilli állapot" - Küldöm sok szeretettel Voltaire-nek, ha már épp ez a szám megy :)

Szóval értelmet keresve pötyögjük be a pötyögőbe, aztán oldjuk meg ezt az exponenciális mizériát. Ha ennyire unatkozunk kérem, hasznosabb lenne solymászatot tanulni vagy gitározni. Én az utóbbit választottam, mivel igencsak félek azoktól a karmoktól. Zene van, a szerelem szabadnapos. És ez így van jól.

"Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szivem."

Visszataps

Van, amikor már nincs jelentősége a szavaknak, már csak a tettek számítanak. Lehet írókat, költőket, zenekarokat dicsőíteni, de sosem elég mantraként ismételgetni az imádott sorokat, lépni kell, visszafordulni, szeretni vagy éppen elfutni. Az élet nem egy jól megkomponált vers, egy elkapott akkord, egy félreütött billentyű. Itt te magad vagy a ritmus, míg mások pengetnek a lelked húrjain, nyelvedről pereg a dalszöveg, és egész nap tiéd a színpad. Nem csoda hogy elfáradsz, elmész, hiába a visszataps.

Hajónapló

2010. november 28, hajnal kettő körül enyhén begyógyszerezve

"Basszus, te már úgy beszélsz, mint aki msn-en melléüt" x)

Akkor nálam már csak a sarki csöves a nagyobb kocka. Olyanokat mondd, hogy kettéállna a winchestered.

Ohne Ahnung századosnak alássan jelentjük

Láz: 37,8 de szinuszosan változik

Életkedv: gyökkettő

Véralkohol százalék: stagnált

Sütemény iránti érdeklődés: szigorúan monoton csökkenő

Meglátogatott weboldalak száma éjféltől hajnalig terjedő időintervallumban (x idő tengely mentén pozitív irányba haladva) : végtelen

Matematika iránt mutatott érdeklődés: az előző kifejezés ellentettje

Frissen felfedezett JÓ zenekarok: 2

Elvégzett logaritmus valamint exponenciális egyenletek: nulla, valamint WTF?

Paritásom: továbbra is páratlan

Talán készen van:

http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=1204007

Amin ma sírva röhögtem:

http://www.romanticallyapocalyptic.com/home

Ami megtetszett:

http://www.youtube.com/watch?v=oPSM3bntwyI

És éppen ezért megyek:

http://port.hu/pls/co/event.event_page?i_event_id=1540633&i_event_area_id=11&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_country_id=44

Viva la Tündérgyár! Másnap pedig MCC koliban várható beszélgetés a közösségi portálok hatásairól. Hát nem szép az élet? (Meg persze a matematika! Mondod?!)

Édes egy anyukám továbbra is elképesztő reklám-manager, (a főmanager meg Viki, de ezt anyának nem kell tudnia). Lényeg, hogy mindenkinek mutogatja azt a ronda rózsaszín könyvet, szóval már az ukránok is tudják, hogy publikáltam és kérték, hogy fordítsam le ukránra. Esélytelen. Jó, akkor ők beérik az orosszal is - micsoda könnyítés...

Ezenkívül párhuzamosan ment az új Californication rész és Quimby interjú. Már majdnem sikerült reklámidőre redukálnom a váltásokat. Szóval mindkettőt láttam és ez a lényeg :) Ja, holnap várható az első gitárórám, feltéve, ha hajlandó leszek elhagyni az ágyat és beengedni Pétert. Persze az se túl valószínű, hogy ő idetalál xD

Köszönöm mélyen megtisztelő figyelmüket kedves olvasóim, újabb lázroham esetén megint jelentkezem! Szép másnapot maguknak is!

Lelkem kiadó

Semmibe lépő hajnalok,

bíbor fényben ring a szél.

Mozdulatlan plasztik énem,

kiadó lelkek boltjában - nézem

az a másikat is próbálni már

helyettem mindenki jár.

Szemembe néz egy furcsa álom,

rózsaszínes semmi kék

Keresem magam, de nem találom

pult mögé zuhan a mély.

Menekül hát a porcelánszív,

érzelmektől mentesen,

plasztik ruhám, ha levetem

csúf igazság tükre nézz!

Kiadó már minden lelkem,

csekken fizet a boldog vég.

Miattad

Elmém kusza, lelkem sivár
Kezem üres, lassan kivár.
Győzzön a jobb, ha hajlik a gyenge
ostoba szóra és feleletre.

Ihletett egy rábaszás

Ostoba ihlet, állj már tovább

ezrek várnak a múzsa csókra

én már csak a valódira,

s nem tőled, te, bolond, léha!

Engem akarsz? Vigyél messze,

óperenciás tengerekre,

mesébe most, bíbor habbal

zuhan a múlt , sírok halkan.

Kanári

Most hogy legyek?

Hasztalan kereslek,

elállja utam egy szín,

egy bántó kanári

csiripel füledbe,

halkan elbódít,

ellopja álmod,

szívedbe fészkel,

jövőket harácsol,

hiába kérlek,

ne feledd tanácsom!

Menekülj velem!

Maradni akarsz?

Ostoba szerelem

Ostoba! Maradj!

Feledni a tegnapot

Egyik nap zöld, máskor csak piros,

táncoló színek közt még álmodom,

rólad, rólunk, a gesztenyefák alatt,

filmes jelentek között kacagva

ahogy rám néztél, én csak nevettem

válladra hajoltam csendesen

velem nevetett halványkék szemed

fölöttünk nem fogott már szó

ítéljen felőlünk a szerelem

már majdnem sikerült túllépnem,

minden egyes szavad feledve

már majdnem sikerült túlélnem

hogy ma este sem vagy velem.

Lejtő

Mondd szeret-e még téged a magány?
Egyedül kuporog szobánkban, majd
fiókunkból kerít cigarettát
remegő tűz táncoló árnyában.

Ártatlan hűtlen. Szeret ő?
Hálónkban tőle gyűrött lepedőm,
mindenkivel és senkivel kavarja
elegyét a hamuszín ámításnak.

Csúfolja a rosszat, megveti a jót,
kezében whisky-t szorongatva kér,
így, lehamuzott nadrágban várja,
elég-e az ostoba színjáték?

Pohár mélyére hág, keresve a végtelent
s az üvegcsillogásban szemem szemembe néz...

Fantáziám sötétzöld peremén

"Ugyan! Ő nem hazudik. Csak egy kis akcentussal beszéli az igazságot"

Kérem itt most megnemértettség, bakelit és bundás kenyér van. Éppen előttem az asztalon. A bakelit hivatásához híven pörög, a bundás kenyér fogy, a megnemértettség a reményvesztettséggel ismerkedik. Kezdik megkedvelni egymást. Már a vállamon hancúroznak én meg hagyom és pirosra festem a körmöm. Ma már a zene sem tetszik.

Elfelejt az idő helyetted
te mégsem jegyzed már mosolyom
csillogást barna szememben
kell-e még hasztalan kopognom?
Hitvesed már a párizsi jegyes?
Ablakom alatt miért vársz kedves?

Mondd, meddig fogsz hazudni még?
Áltatni szavak nélkül csendben
egy megrekedt árnyék peremén
bizonygatod, én voltam a minden...
S nem csak ócska játék
egy otthagyott szoba közepén.

No comment

Ehhez tartsuk magunkat a közeljövőben...

Köszönöm

Lennék az kinek könnyű az élet

Kérem alássan ez az egyik legjobb szám, amit valaha halottam. Illik hozzám. Állítólag :)

Mellém zuhan a tegnap

Na akkor lássuk röviden. Már megint holnap van Babi néni, Ohne Ahnung százados elhúzott a picsába, elvégre minek nekem lelkiismeret meg bokacsizma? Végül is igaza van, nem kéne azt csinálnom, amit csinálok. És persze már megint holnap van.

Szóval alássan jelentem fáj a fejem, a fogam a szívem és a lelkem. Az első kettőre orvosi utasítás alapján pirula a többire anyai jószándék által egy fél üveg bor dukál.

"Át- és átjár engem a nincs még vége bűnös hangulat.
Ez a mese nem az enyém, jöhetne még egy bűvös fordulat"

Rájöttem, hogy az érzelmi fejlődésem nyolc éves korom óta stagnált. Szerintem mindenki ismeri a mindenhol előforduló "mütyürautomatákat". Tudod, olyan kis izé, amibe beledobsz egy százast, néha kettőt utána elforgatsz egy kart és kapsz valamit. Ezzel nem is lenne probléma, ha én nem néztem volna ki előre, hogy nekem melyik mütyür kell. Miután a zöld motor helyett lila békát dobott a gép én csalódottan az öcsémnek vagy a barátnőmnek adtam a játékot. Mert nekem az és csakis az kell amit kinéztem magamnak még akkor is ha a lila békával sokkal boldogabb lehetnék, mint a zöld motorral. De nekem a zöld motor kell, pedig neki nem kellek és nem is fogok kelleni. Ennyit a metaforikus zöld motorokról.

"Nem követelem meg, hogy az egész világ boruljon gyászba, ha én tudathasadt, depressziós, undok és béka vagyok, de ilyenkor azért a minimumra kéne csökkenteni az örömködést, házasulást, kamatyolást. Illendőségből és tapintatból."

Ömlesztve...

Egy igen sokszínű napnak kezdek a végére érkezni

Még a nap sem kelt fel, mikor fél öt tájékán őrült csengetés vert ki minket a pihe-puha meleg ágyból, a zajt hallva zomboid félkómámban máris rám tört a pánik, hogy úristen hétfő van, nenene, bármit kérlek csak ezt neee...

Minden kívánságom így teljesüljön, de többet nem vállalom be úgy hogy BÁRMIT csak ezt ne. Ugyanis egy eltévedt hősszerelmes kapaszkodott fel a borostyánra a félig lebontott házon, majd spanyolos vehemenciával követelte, hogy beszélhessen Enikővel, mert neki azonnal beszélni kell Enikővel és Enikőőőő. Hiába próbáltuk rávezetni, hogy itt nem lakik Enikő, nem is lakott és nem is fog, nem hitt nekünk. Ki tudja milyen összesküvés-elmélet rajzolódott ki a fejében... Tovább magyarázott és elkezdett a tető hiányának peremén, egy igen keskeny falmaradványon botladozni. Néhány finom, de határozott felszólítás ("ott maradsz bazdmeg") hatására lemondott a cirkuszi mutatványokról, de oroszlánként bömbölt tovább Enikő után. Igazán érdekelne, hogy nem süket-e a drága hölgy, mivel a város másik végében is 5.1es hanghatással élvezhették a kis intermezzo-t, bár valószínűleg rossz álomnak vélték, vagy csak a hanyagolt szappanoperák szereplői jöhettek vissza kísérteni. Áldott Latin-Amerika mi a faszt keresel te Magyarországon?

Mondanom kell-e, hogy a fickó arcát nem láttam, a csipáim és a sötétség miatt. Családunk férfi tagjai igyekeztek túlordítani a Don Juan-t több-kevesebb sikerrel. Végül - fél órás közjátékunk zárásaként - kimászott az utcára, hogy tovább kutasson szíve hölgye után. Sok sikert a szélmalomharchoz, Sancho Panza segítse utadat, drága Don.

Szóval ilyen ébresztőt se kaphat az ember minden nap, de ha ép ésszel áldotta meg a balsors, nem is vágyik rá.

Én dolgom végeztével visszafeküdtem aludni, elvégre a szombat az szombat, akárhány hülye szaladgál még ma a háztetőkön, ha szerelmi tanács, pszihológus kell, tessék időpontot egyeztetni a titkárnőmnél. Köszönöm.

a napom további részébe - szerencsére - már szinte csak hétköznapi elemek vegyültek, mint reggelizés, filmezés, olvasás a Békás-tónál és feneketlen jókedv. Igaz az utóbbi nem mindig jellemző rám, aki már ősszel is képes lenne a téli depresszióba esni. De hát sütött a nap, ugráltak a békák, nevettek a gyerekek, andalogtak a párocskák, idősek a fiatalok, mert néha mindenkinek ki jár egy kis idill, nekem ezúttal irodalom zene és dohány képében a tóparton. Kicseszettjó volt csókolom, még akkor is ha ilyen kifejezéseket nem illik használni, de néha megérdemeljük, hogy leszarjuk egy kicsit a külvilágot - máskor úgy is mi szívunk, majd tekerünk új joint-ot, mert olyan nagyon nehéz sorsú a mai fiatalaság, ajjj szegggények - na ebbe már nem is megyek bele, mert menten elpárologna a maradék jókedvem, amit ugye nem akarunk, mert kicsit szeretünk engem...

A tóparti idilltől előbb utóbb el kellett szakadnom és ha ma valaki látott egy lányt feltűnően mosolyogni a villamoson, majd a főtéren, aki végül nevetve rohant a bajcsi-zsilinszky utcán ( és mindezt debrecen városában tette), nos az én voltam, vagy egy másik ok nélkül boldog ember :)

Vacsora közben voltam olyan alpolgári, hogy bekapcsoljam a némelykor szentként aposztrofált agyzsibbasztó képdobozt és a heves csatorna váltogatás után megálljak a (reklám helye) csatornánál, ahol épp a Megasztár első szériáját ismételték. A zsűrit és az énekeseket elnézve, belém hasított, hogy még az arcukra is alig emlékszem, kivéve Presszer Gábort és Soma Mama Gézát, akit most kedveltem meg, a (reklám helye) rádió vele készült riportja miatt. Ugyanis aki fiatal, húsz éves nő létére, a dkv jegyellenőreként, majd a fatelepen dolgozik, végigbulizza az itt töltött két évet és meztelenül szeretkezik a Nagy Templom háta mögött az kérem szépen tudta, hogy mit jelent élni. Rajtuk kívül még Tilla Tilla elfelejthetetlen, mivel mindig kap valami csinnadrattás "beszéljél még egy kicsit a nézőkhöz semmitmondóan és gyakran ismételd a telefonszámot, vagy hó végén kevesebb lesz a fizetés atikám" jeligés műsort. A többi szereplő felőlem beleolvadhat az arctalan masszába, de úgy tűnik meg is tették szinte mindegyik szériából. Egyéves popkarrier, mert jár a tizenötperc és vége? Hát ezért érdemes fodrászt, sminkest, stylistot, énektanárt venni mellékjük és tökéletesen elcseszni ezeket az embereket?

Ezekután nagyon remélem, hogy mind a százmilliomodik Megasztárból (a továbbiakban csak Megaszar) és a még gyermektopánban totyogó X-faktorból is kiesnek az IGAZÁN jó énekesek, mielőtt még elragadná őket a médiagépszíj, és lejárna az egy éves futamidő.

Mára befejeztem, au revoir...

U.i.: Most pedig skins-et fogok nézni, ha végre betölt a videó és igen ez a sorozat is megérne még egy különposztot

Betonházak árnyéka megroppan alattam

Az én istenem egy lábdob és a pergő

Akinek még nem tűnt fel, leginkább akkor írok, mikor pont valami mást kéne csinálnom, de hát éppen ez benne jó. Miért ne lehetne éppen ezt csinálni? Jó, hogy nem szólhatnak bele mindenbe...

Igen kiskkörút, igen a negyedik...

Már nem akarok semmit csakis a nyugalmat keresem
De újra felráz sok dallam s a nyomorult szerelem
Hiába ellenkezem vele visz a szívem messze földre
Ahova egyedül megyek, mert a fájdalom megölne
Ha egy újabb veszteséggel egy darabot még kitörne
A szívemből ami gyenge, halálba menekülne
Nem repülne tudatom többet a gondolatok szárnyán
Egyedül maradnék és akkor a világ szélén állván
Ugranék felettem vihar, alattam gyilkos tenger
Minden kincsem a fejemben a többi már régen nem kell
Csak egy könnycsepp a szememben, amit magammal viszek
De ha a felnézek az égre, még mindig ugyanúgy hiszek
És most eldobom a múltam, messzire elfutok
Semmi más nem maradt nekem csak a fejemben egy titok
Amiben ott van a válasz és az egész életem
Mindent elmondtam, és most ugrok, mert vár a végtelen…

Rakétát építeni az udvaromba

Rövid és tömör leszek, mert állítólag tudok olyat, csak még soha nem sikerült bebizonyítanom. Mai filozófiám nincsen, volt egy kicseszettjó próbám, nem tudok szépen, magyar faktoshoz méltóan fogalmazni, se körmondatokban, se ionicus aminore-ban, erről ennyit, nem lehet minden százasvigyor.

A lent látható számnak körülbelül semmi, de semmi köze nincsen a poszthoz, de amint láthatjuk a posztnak se önmagához és így lesz a teljesebbnél is teljesebb a kép... De jó vagyok már, csak el ne szálljak, mint a héliumos lufi...

Hogy miért is beszélek össze-vissza? Lássuk csak, holnap vár rám egy nehéz nap, amire fel kéne készülnöm, de mivel ahhoz semmi kedvem el kell valamivel töltenem a rendelkezésre álló időt. Erre is jó a blog, rám meg az új szoknyám... Szép, szép szeressük csak ez senkit sem érdekel... Azért én megpróbáltam...

"Annyi mindent szerettem volna

Verseket írni párás ablakokra..."

Mert részegen eltalálni a kontrollcé, kontrollvé kombinációt igenis nagy teljesítmény és pont

Nem hiszek már a szemnek,
szépérzéknek, türelemnek,
Ölelésnek, részegségnek.
Végre vége!

Meg akkor már illik írni valamit, ha már nem tudok aludni és gépelni se nagyon... Kell a szerelem...

Mikor meg igazán jó számokat hallgatok, stílusosan fogalmazva borzong a lelkem, de tudom sosem leszek ilyen jó és ez fáj...

Feladtam egy életet, a másik már csak taszít

bár tudnám mi lesz itt

egykor melletted keltem a hajnalt elűzve

vártam a reggelt belenézve a szemedbe

elnevettem magam

olyan édesen aludtál, egy csók is elcsattan

kialvatlan szemekkel hunyorítva nézlek

gőzölög a kávé egy sárga csészében....

Rámégett szerepem. Skizofrén öltönyöm

a szabadság kulcsa, mely mégis a börtönöm.

Minden napnak elég a bűne, kétszer állva, négyszer ledöfve
rátiporva a hamu végére, elkezdődött, vagy most ért véget...

Nem mehet minden simán... speciel talán tanulni kellene... szerintem meg inkább élni... de ha veszekedni kezdenék persze én leszek lecseszve... elvégre fiatal vagyok nem tudok még semmit... de mire elég nagy leszek lesz éretelme lépni?

Persze, jól vagyok, jól, de hol vagyok, hol?
Üres a pohár, és senki nem válaszol!
Ezek rám zárták... tényleg rám zárták,
de inkább a kocsmát, minthogy a zárkát.

Ennyit a slágerdalokról

Szánom-bánom, hogy nem blogoltam, de se kedvem, se időm nem volt, az utóbbi pedig egyre csak rohan és esze ágába sincs megvárni... A kis dög...

A nyár elmúlt, szép volt, jó volt, nem panaszkodom.

Jelentem a mókuskerék forog és meg nem áll és hagyjatok már békén egy kicsit, mert azt hiszem fel fogok robbani. Nincs nekem időm iskolába járni meg ilyen marhaságokra... Van elég dolgom bőven, felsorolás szintjén is kitesz egy kisesszét...

OKTV

nyelvvizsga

jogsi (jó ez majd csak januártól esedékes)

edzések (már amennyi belefér)

tánc

zene-zene-zene

kutatás

munka

publikálás

MCC

és persze napi nyolc óra, bezárt kapuk és biztonsági őrök között...

és emellett próbáljak meg én élni... Talán ha nem lenne a fizika, talán... Meg a matek meg a tesi meg az etika(?)...

Még két hét nyár

"Járjunk együtt mert,

fogod a kezemet mert,

olyan megható akarsz lenni,

neked elég a szívemből ennyi"

Aki szerint túl sok idézetet használok (igen, főleg dalszövegekből) az tegye fel a jobb kezét!

Jó rendben, ti menjetek el a többiek maradhatnak. Na kérem, elmentem egy táborba aztán hazajöttem. Történtek dolgok, de csak cenzúrázva vezetném le őket, mivel meg kell őriznünk a látszatot, hogy mi milyen rendes gyerekek vagyunk (akiknek még a torta is folyékony).

Egy kedves veszprémi barátnőm jött el Debrecenbe és egyből bele is kóstolhatott a jóba, Bozonték szülinapi bulijában. Csabikám jövőre dán dogot kapsz és kész is az imidzsed. De ezt tegyük is zárójelbe, mivel én azon a bulin nem voltam. Az első folyékony torta elfogyasztásának idején valószínűleg Gyöngyösön büfiztettem bátyáméknál a diplomasztó és a búcsúbuli után még kicsit másnaposan.

Utánna kalauzolgattam Rékut, letudtam egy újabb hetet a melóból, ezzel összeszedve a pénzt a hőn áhított jogsira, ha minden jól megy áprilisban már élesben vethetem be magam a forgalomba, úgyhogy reszkess Debrecen. Aztán Csabika hivatalosan is betöltötte a tizennyolcat, úgyhogy újabb buli, ezúttal kerti szalonna helyett virslisütéssel, szivarkával, barackos dohánnyal, krémes és folyékony tortával egyaránt.

Mospedig vethetem bele magam a melóba, ezúttal nem mint kis mindenes, hanem mint kutató, ó jeee :) Irány Pest és a kutatók éjszakája, a versenyek, az okosságok, minden. ÉÉÉÉS ezt figyeljétek olyan "Stinsonosan awesome" dolog következik, amit nem akarok elkiabálni, úgyhogy, ha sikerül, majd megtudhatjátok. Mind a kettőt.

Ezennel Pinduri közlegény kijelentkezik alfa-charlie-omega-zéro

Impressziók Friss Rádióra

"Hazudtál mindig hazudtál,

mint a vízfolyás

Micsoda kék szemek

Hazudtál végig hazudtál,

mintha olvasnád

Ez az ami megy neked - semmi más"

Az elmúlt 3-4 napot a tervekkel ellentétben nem törökországban, hanem a klinikán töltöttem... ez van, ha az embernek olyan baja van, mint nekem... hát no comment... Orvosilag és szülőileg is el vagyok tiltva a bulizástól, ó yeeee... ma saját felelősségre szülői beleegyezéssel távoztam, ezzel a lendülettel magassarkút húzva úgy tettem, mint akinek temérdek teendője van és később kiderült, hogy volt is bőven, csak hetekig képes voltam halasztgatni. Mikor már majdnem elkapott a hőguta hazajöttem, lezuhanyoztam, fagyiztam, kitakarítottam, végül leültem gyakorolni... Most meg itt függök megint a zenén és próbálom kitalálni mit kezdjek a maradék időmmel... nem csak ma, hanem úgy egyáltalán. Hát nem sokra jutottam, ez van...

"Még mocorog a ritmus bennem
Jó lenne nyugodni már
De a napfény átsüti testem
És a sziluettemre telepedik megannyi vágy"

A terv továbbra is él, miszerint mindenbe belefogok aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. 2 hete dohánymentesség = tapsvihar. Pedig milyen laza lennék már ahogy ott ülnék a zongora vagy a dobszerkó mögött és ott gomolyogna körülöttem a füst. Rohadtjó képeket lehetne készíteni, az biztos...

"Egy megfakult hajfonat

Egy dobozban tejfogak

Ennyi csak

Ami megmarad

Ha szétosztod önmagad

Ezer dolgom fojtom rád

A sírodon a friss virág

Csak ritka vendég

Nincs rá mentség

Felőröl a világ"

Igen, még mindig hiányzol, hiába telt el két év... két rohadt év...

"pedig még annyi mindent szerettem volna
verseket írni párás ablakokra,
éjjel fákat ültetni együtt
és alattuk ébredni hajnalban,
rembrandt-ot lopni nylon szatyorban,
rakétát építeni az udvarunkban
a felüljáróról köpködni az elsuhanó autókra.
az elsuhanó autókra..."

Szépüljön még az a városközpont, mert ez nekem nagyon tetszik...

"Ringat egy hajó az élők vizén,

Evezni sem kell talán,

Sodorjon arra amerre jár,

Szerelem, élet, halál."

A Quimby az meg Quimby, ez nem kérdés... Igaz az elmúlt két hétben 3 úriember is kétségbevonta az alternatív rock nagyszerűségét... Ez igenis zene és jó és kikérem magunknak... cöh...

"becsuktam a szemem
megszédült a fejem
amit mondtál
elhittem neked
de túl a hegyeken
nem fogod a kezem
nem táncolok
mint egy marionett"

Hipnotizőrkirály... kész imádom a magyartarkát :) Minden számra csak annyit, hogy kurvajó és jellemző, hogy pont ezután kell bevágni a reklámot. Kérek végre valami olyan médiumot, ahol tényleg semmi, de SEMMI reklám nincsen.

Hahh...

"ha feldobod, piros

ha leesik, semmi

ha az élet fenn van, akkor

neked kell lenn lenni"

Bocsi, de egyszerűen nem találtam semmi jó dalszövegrészletet, ami menne a hangulatomhoz, pedig eddig mindig sikerült. A 30y-t viszont szeressük nagyon campuson is volt táborba is énekeltük, és kivételesen én vagyok fennt szóval mégis tökéletes:)

Örömmel közlöm mindenkivel h túlvagyok életem legjobb két hetén :) Remélem nemsokára már azt tudathatom ekkora lelkesedéssel, hogy az eddigi legjobb nyaramon. A meló után a héten már nagyrészt bulik várnak utánna a napsütötte Törökország, majd megint bulik és végül a várva várt mcc tábor.

Hihetetlen boldog vagyok. Ülök itt a kanapén egy szál törülközőbe, egy jó kis délutáni wellnes és némi felvilágosulás után. Az elmúlt hónapban teljesen elfoglaltam magam, a jövőben meg a túlterheléshez közelít a fiktív naptáram, de nem érdekel, mert nemes egyszerűséggel kicseszettjól vagyok gyerekek! Elvégre nem azért élek, hogy siránkozzak vagy szenvedjek, úgyhogy azt hiszem már épp ideje volt a felhagynom mind a lelki mind a fizikai mazozással. Már csak a bagózással kéne felhagynom és elmehetnék reklámarcnak. Ilyen életfilozófiával bárhova :)

Boldogság van és vízipipa :D

Sokadik másnapok

Gyerünk meleg táncot járni,

gyerünk medvére vadászni!

Ezennel bejelenthetem, hogy summa cum laude elvégeztem az Elte nyári egyetemét, ahol társadalomtudományi preabulum képesítést szereztem és jónéhány új barátot.

Röpke pár napos távollétem alatt meglepően sok dolog történt velem az ország másik végében, Tatán. Tavaly már voltam itt egy táborban, úgyhogy már csak a nosztalgia kedvéért is úgy döntöttem jól jöhet még ez a nyári egyetem szerű dolog.

Megvolt a jóleső tábor feeling a közös zuhanyzókkal, emeletes ágyakkal, rémes menza koszttal. Mindezért kárpótoltak az éjszakai séták az Öreg-tó körül, a ppk-s játékok meg a borozós beszélgetések az Andi-di pizzázóban.

A hangulat nagyon családias volt elvégre alig 15 középiskolás és kb. 10 egyetemista szervező verődött össze. Mindenkivel sikerült egy jót beszélgetnem, táncolnom, vagy éppen a vonaton beugróznom. Kár, hogy csak ilyen rövid ideig tartott, mire összeszoktunk már mehettünk is utunkra és maradt a facebook és az msn, mint kapcsolattartási lehetőségek. De lesz még jövőre is tábor, nem felejtjük el a játékokat, főleg nem az álcuki Andorkát vagy a gólyatáncokat.

A szárazföldi kviddics természetesen szabadalmaztatva lesz, mint mindenidők legeslegfárasztóbb játéka, a Harond pedig 12 éven aluliak számára csak nagykorú ittas felügyelete mellett ajánlott. A konspirációs játék meg szimplán zseniális :)

Eddig egyedül az előadásokról nem ejtettem szót. Taps Dani lelkesedésének, akik 4 napon keresztül fáradhatatlanul kampányolt a politológia mellett és Viktornak aki eddig nem utáltatta meg velem a jogot. Eszter, a profizmus az profizmus nem mindenki tudja hiba nélkül eltáncolni a dalszöveget, akármilyen tartalommal rendelkezzen is az. A pszichológia előadások is nagyon megfogtak, főleg a szociálpszichológia, szóval sikerült nem kicsit összezavarodnom, de mindenképp megérte minden, még a másfél órás várakozás is a pályaudvaron.

Jövőre ugyanígy :)