Egy igen sokszínű napnak kezdek a végére érkezni
Még a nap sem kelt fel, mikor fél öt tájékán őrült csengetés vert ki minket a pihe-puha meleg ágyból, a zajt hallva zomboid félkómámban máris rám tört a pánik, hogy úristen hétfő van, nenene, bármit kérlek csak ezt neee...
Minden kívánságom így teljesüljön, de többet nem vállalom be úgy hogy BÁRMIT csak ezt ne. Ugyanis egy eltévedt hősszerelmes kapaszkodott fel a borostyánra a félig lebontott házon, majd spanyolos vehemenciával követelte, hogy beszélhessen Enikővel, mert neki azonnal beszélni kell Enikővel és Enikőőőő. Hiába próbáltuk rávezetni, hogy itt nem lakik Enikő, nem is lakott és nem is fog, nem hitt nekünk. Ki tudja milyen összesküvés-elmélet rajzolódott ki a fejében... Tovább magyarázott és elkezdett a tető hiányának peremén, egy igen keskeny falmaradványon botladozni. Néhány finom, de határozott felszólítás ("ott maradsz bazdmeg") hatására lemondott a cirkuszi mutatványokról, de oroszlánként bömbölt tovább Enikő után. Igazán érdekelne, hogy nem süket-e a drága hölgy, mivel a város másik végében is 5.1es hanghatással élvezhették a kis intermezzo-t, bár valószínűleg rossz álomnak vélték, vagy csak a hanyagolt szappanoperák szereplői jöhettek vissza kísérteni. Áldott Latin-Amerika mi a faszt keresel te Magyarországon?
Mondanom kell-e, hogy a fickó arcát nem láttam, a csipáim és a sötétség miatt. Családunk férfi tagjai igyekeztek túlordítani a Don Juan-t több-kevesebb sikerrel. Végül - fél órás közjátékunk zárásaként - kimászott az utcára, hogy tovább kutasson szíve hölgye után. Sok sikert a szélmalomharchoz, Sancho Panza segítse utadat, drága Don.
Szóval ilyen ébresztőt se kaphat az ember minden nap, de ha ép ésszel áldotta meg a balsors, nem is vágyik rá.
Én dolgom végeztével visszafeküdtem aludni, elvégre a szombat az szombat, akárhány hülye szaladgál még ma a háztetőkön, ha szerelmi tanács, pszihológus kell, tessék időpontot egyeztetni a titkárnőmnél. Köszönöm.
a napom további részébe - szerencsére - már szinte csak hétköznapi elemek vegyültek, mint reggelizés, filmezés, olvasás a Békás-tónál és feneketlen jókedv. Igaz az utóbbi nem mindig jellemző rám, aki már ősszel is képes lenne a téli depresszióba esni. De hát sütött a nap, ugráltak a békák, nevettek a gyerekek, andalogtak a párocskák, idősek a fiatalok, mert néha mindenkinek ki jár egy kis idill, nekem ezúttal irodalom zene és dohány képében a tóparton. Kicseszettjó volt csókolom, még akkor is ha ilyen kifejezéseket nem illik használni, de néha megérdemeljük, hogy leszarjuk egy kicsit a külvilágot - máskor úgy is mi szívunk, majd tekerünk új joint-ot, mert olyan nagyon nehéz sorsú a mai fiatalaság, ajjj szegggények - na ebbe már nem is megyek bele, mert menten elpárologna a maradék jókedvem, amit ugye nem akarunk, mert kicsit szeretünk engem...
A tóparti idilltől előbb utóbb el kellett szakadnom és ha ma valaki látott egy lányt feltűnően mosolyogni a villamoson, majd a főtéren, aki végül nevetve rohant a bajcsi-zsilinszky utcán ( és mindezt debrecen városában tette), nos az én voltam, vagy egy másik ok nélkül boldog ember :)
Vacsora közben voltam olyan alpolgári, hogy bekapcsoljam a némelykor szentként aposztrofált agyzsibbasztó képdobozt és a heves csatorna váltogatás után megálljak a (reklám helye) csatornánál, ahol épp a Megasztár első szériáját ismételték. A zsűrit és az énekeseket elnézve, belém hasított, hogy még az arcukra is alig emlékszem, kivéve Presszer Gábort és Soma Mama Gézát, akit most kedveltem meg, a (reklám helye) rádió vele készült riportja miatt. Ugyanis aki fiatal, húsz éves nő létére, a dkv jegyellenőreként, majd a fatelepen dolgozik, végigbulizza az itt töltött két évet és meztelenül szeretkezik a Nagy Templom háta mögött az kérem szépen tudta, hogy mit jelent élni. Rajtuk kívül még Tilla Tilla elfelejthetetlen, mivel mindig kap valami csinnadrattás "beszéljél még egy kicsit a nézőkhöz semmitmondóan és gyakran ismételd a telefonszámot, vagy hó végén kevesebb lesz a fizetés atikám" jeligés műsort. A többi szereplő felőlem beleolvadhat az arctalan masszába, de úgy tűnik meg is tették szinte mindegyik szériából. Egyéves popkarrier, mert jár a tizenötperc és vége? Hát ezért érdemes fodrászt, sminkest, stylistot, énektanárt venni mellékjük és tökéletesen elcseszni ezeket az embereket?
Ezekután nagyon remélem, hogy mind a százmilliomodik Megasztárból (a továbbiakban csak Megaszar) és a még gyermektopánban totyogó X-faktorból is kiesnek az IGAZÁN jó énekesek, mielőtt még elragadná őket a médiagépszíj, és lejárna az egy éves futamidő.
Mára befejeztem, au revoir...
U.i.: Most pedig skins-et fogok nézni, ha végre betölt a videó és igen ez a sorozat is megérne még egy különposztot
