Az én istenem egy lábdob és a pergő
Akinek még nem tűnt fel, leginkább akkor írok, mikor pont valami mást kéne csinálnom, de hát éppen ez benne jó. Miért ne lehetne éppen ezt csinálni? Jó, hogy nem szólhatnak bele mindenbe...
Igen kiskkörút, igen a negyedik...
Már nem akarok semmit csakis a nyugalmat keresem
De újra felráz sok dallam s a nyomorult szerelem
Hiába ellenkezem vele visz a szívem messze földre
Ahova egyedül megyek, mert a fájdalom megölne
Ha egy újabb veszteséggel egy darabot még kitörne
A szívemből ami gyenge, halálba menekülne
Nem repülne tudatom többet a gondolatok szárnyán
Egyedül maradnék és akkor a világ szélén állván
Ugranék felettem vihar, alattam gyilkos tenger
Minden kincsem a fejemben a többi már régen nem kell
Csak egy könnycsepp a szememben, amit magammal viszek
De ha a felnézek az égre, még mindig ugyanúgy hiszek
És most eldobom a múltam, messzire elfutok
Semmi más nem maradt nekem csak a fejemben egy titok
Amiben ott van a válasz és az egész életem
Mindent elmondtam, és most ugrok, mert vár a végtelen…
De újra felráz sok dallam s a nyomorult szerelem
Hiába ellenkezem vele visz a szívem messze földre
Ahova egyedül megyek, mert a fájdalom megölne
Ha egy újabb veszteséggel egy darabot még kitörne
A szívemből ami gyenge, halálba menekülne
Nem repülne tudatom többet a gondolatok szárnyán
Egyedül maradnék és akkor a világ szélén állván
Ugranék felettem vihar, alattam gyilkos tenger
Minden kincsem a fejemben a többi már régen nem kell
Csak egy könnycsepp a szememben, amit magammal viszek
De ha a felnézek az égre, még mindig ugyanúgy hiszek
És most eldobom a múltam, messzire elfutok
Semmi más nem maradt nekem csak a fejemben egy titok
Amiben ott van a válasz és az egész életem
Mindent elmondtam, és most ugrok, mert vár a végtelen…
No comments:
Post a Comment