Mert részegen eltalálni a kontrollcé, kontrollvé kombinációt igenis nagy teljesítmény és pont

Nem hiszek már a szemnek,
szépérzéknek, türelemnek,
Ölelésnek, részegségnek.
Végre vége!

Meg akkor már illik írni valamit, ha már nem tudok aludni és gépelni se nagyon... Kell a szerelem...

Mikor meg igazán jó számokat hallgatok, stílusosan fogalmazva borzong a lelkem, de tudom sosem leszek ilyen jó és ez fáj...

Feladtam egy életet, a másik már csak taszít

bár tudnám mi lesz itt

egykor melletted keltem a hajnalt elűzve

vártam a reggelt belenézve a szemedbe

elnevettem magam

olyan édesen aludtál, egy csók is elcsattan

kialvatlan szemekkel hunyorítva nézlek

gőzölög a kávé egy sárga csészében....

Rámégett szerepem. Skizofrén öltönyöm

a szabadság kulcsa, mely mégis a börtönöm.

Minden napnak elég a bűne, kétszer állva, négyszer ledöfve
rátiporva a hamu végére, elkezdődött, vagy most ért véget...

Nem mehet minden simán... speciel talán tanulni kellene... szerintem meg inkább élni... de ha veszekedni kezdenék persze én leszek lecseszve... elvégre fiatal vagyok nem tudok még semmit... de mire elég nagy leszek lesz éretelme lépni?

Persze, jól vagyok, jól, de hol vagyok, hol?
Üres a pohár, és senki nem válaszol!
Ezek rám zárták... tényleg rám zárták,
de inkább a kocsmát, minthogy a zárkát.