Lelkem kiadó

Semmibe lépő hajnalok,

bíbor fényben ring a szél.

Mozdulatlan plasztik énem,

kiadó lelkek boltjában - nézem

az a másikat is próbálni már

helyettem mindenki jár.

Szemembe néz egy furcsa álom,

rózsaszínes semmi kék

Keresem magam, de nem találom

pult mögé zuhan a mély.

Menekül hát a porcelánszív,

érzelmektől mentesen,

plasztik ruhám, ha levetem

csúf igazság tükre nézz!

Kiadó már minden lelkem,

csekken fizet a boldog vég.