Második nap - Búcsúzik a Kispál

"Énekeljük el azt, hogy vége

Nem járunk ki többet rétre

Nem úszunk többet a strandon

És nem borozunk már többet a gangon"

Részemről hatalmas buli volt az utolsó debreceni Kispál koncert, kár, hogy a társaságból egyedül engem hatott meg a búcsúszó. Újabban a zenekarok szeretnek szétmenni húsz év után, így kezdem félteni a Republikot és a Tankcsapdát. Lovasi megint készen volt, talán jobban, mint a nulladik napon. Hihetetlen egy ember az x zenekarával, ezer fellépésével, megunhatatlan hangjával. Igaz, ahogy nagyapám fogalmazna, még pajzán gondolat sem voltam apám fejében, amikor az együttes megalakult, de együtt nőttem a Metallicával, a Guns n' Roses-sal, a Tankcsapdával és a Kispállal. Már apám térdén hóc-hóc- katonázva kívülről fújtam a legtöbb dalszöveget, csak anyám aggódott kicsit a túlfűtött szexuális témájú daloknál. Értette akkor még a fene, csak tetszett a ritmus.

"Megállt a nyelve a számban
A szíve össze-vissza vert
A hátam mögé néztem
Vajon ki fogott ránk fegyvert?
De mögöttem csak a lombok
Ijesztgették egymást
Egy buktából a kukánál
Hangyák hordták ki a lekvárt"

Kértünk volna még ráadást bőven így utoljára (a Szigetre biztos nem tudok kimenni a búcsúkoncertre), de hát jött Bob Sinclar, mi meg mentünk Dalriadára meg Replikára a Klinika Klubba.

Egy jó tanács mindenkinek aki arra járna: a fesztivál ideje alatt semmilyen alkoholt ne vegyen, mivel nemes egyszerűséggel szar. Hányásig nem jutottam el, inkább taxiba szédültem és kivételesen még aznap hazaértem. Részemről ez volt a fesztivál mélypontja.