Tegnap sikeresen elfogyasztottam életem legpocsékabb feleseit, gratuláció magamnak és a klinika klubnak...
Lemaradtam a posztolásban, pedig történnek a dolgok méghozzá gyorsabban, mint szeretném. Vihar nem volt, a strandra kimentünk röpke egy órás késéssel már vígan lubickoltunk a gyerekmedencében. Akkor még nem zavarta köreinket semmilyen agresszív törpecickány, és felszedni is csak egyszer akartak egy meglepően gyenge próbálkozással, de akkor mindannyiunkat. Ezután bébiszitteri feladatot kaptunk az ügyeletes anyukától (amiről percek alatt meg is feledkeztünk, de sebaj). Egy kiadós lángosozásba kapcsolódott be Geri, a nap egyetlen hímnemű résztvevője... Most aztán mesélhet, hogy négy csajjal ment el és onnan származnak a karmolásnyomok is a testén... Hát igen, kicsit újra értelmeztük a strandröpi fogalmát... Ebbe a vízi pankrációba kapcsolódott be az agresszív törpecickány névre keresztelt objektum, aki egyből lesöpört minket a pályáról. Míg mi fáradt tagjainkat ápoltuk a negyven fokos vízben, addig ő újabb játszótársakra vadászott vérben forgó szemekkel.
A csapat kora este feloszlott, klórszagúan, leégve, de egy rohadjó nap után elégedetten indultunk haza.
No comments:
Post a Comment