Üres a szív, de hajt még a libidó - az utolsó nap

Egyértelműen a legeslegjobb nap. Subscribe az első sorból, Quimby tombolva és flörtölve, Tankcsapda agyonpogózva.

Már a Subin is nagyon tájidegennek tűntem a magam kis babaarcával a sok szegecses arc között, de akkor is én tudtam jobban a szöveget. Egyik kedvenc együttesemmé nőtte ki magát, mégis nagyon korai időpontra, este hatra rakták be a őket, de idén végre a nagyszínpadra és nem az arénába. Emlékszem tavaly bevetettük magunkat oda, ki se jöttünk hajnalig és egyre azt ordibáltuk, hogy nagyszínpad, nagyszínpad, nagyszínpa. Ha a depresszió vagy a road nem is, az Ossian és a Subscribe mindenképpen megérdemelné. Idén a depi meg a road már ki sem jött, megsértődtek a kultúrbunkó debreceniekre, amiért olyan kevesen voltak a tavaszi koncertre. De legalább a Subscribe nem játszott kisasszonyosat, kiálltak a színpadra és ment a rock rendesen, repkedtek a kis raszták össze vissza a színpadon. Közben belemosolyogtam a kamerákba, meg a gitáros srácok szemébe.

Túl hamar lett vége, de volt időnk összeszedni egymást a tömegben, mielőtt elkezdődött volna a Quimby. Nem tudom, hogy Kis Tibinek, hogy jutott eszébe vuvuzelével indítani, én könnyesre röhögtem magam, mikor megláttam. Hamar kiengesztelt, mikor sorra elkezdte vezényelni a kedvenc számaimat. Az eddigi bejegyzések alapján is látható, hogy minden koncerten fel akartak szedni legalább egyszer, így itt is kijutott nekem a jóból. Na a Quimby meg ne próbáljon feloszlani, mert még sok ilyen koncertet akarok végigtombolni.

Továbbra is a nagyszínpadnál maradtunk, gyűlni kezdtek az acélbetétes bakancsos, tetovált alakok, a Tcs előtti utolsó sört kortyolgatva. Én persze simán kimentem kis vékony nyári ruhában meg papucsban be a pogó közepébe "az rock n' roll, bazd meg" , ezzel nem vitatkozom rock n' roll volt a javából, előkerültek a régi számok is, amiket a marketing még nem pörgetett agyon, így csak kevesen fújtuk kívülről a szöveget. Egy enyhén illuminált alak a vitát nem tűrve a nyakába kapott, a tömeg felett sikoltozva, ráztam a metálvillát, majd lovagomban megszédült a vodka, lerakott. Ökölpacsi Angival, de valami nem volt rendben. Lám-lám csak nem lehetett olyan részeg a tag, ha arra is volt ideje hogy kikapcsolja a melltartómat. Gyorsan vissza kellett csatolni, mert a pogó folytatódott, egyre több sérülést szerezve támolyogtam ki szélre. Nekem onnan is ment a tombolás kérem.

Egy ilyen triplázás után félholtnak éreztem magam, és az eső is el kezdett esni. Egyre nagyobb sárban mentünk a kikötő felé, a 250 forintos narancsos-vodka után sóvárogva. Részemről endorfintól részegülve rogyadoztam egy padon egészen a piák érkeztéig. Gyorsan lecsúszott három, egy emberként ugrottunk Erzsike nyakába, akivel ment bennt is a parti, tcs meg subi után egy kis tüc-tüc is belefért egészen hajnalig.Csak a Kikötő ötven év feletti törzsközönsége okozott kisebb pirulásokat, miután a sokadik sör után újra húsznak képzelték magukat és minden áron akartak egy könnyű nőcskét a zsiguli hátuljába ma estére. Zsikével őrülten manővereztünk egymást pörgetve, hogy még véletlenül se kerülhessünk a lohadt tagok közelébe...

Hajnalhasadtáig bírtam aztán taxiba be megint, otthon egy gyors zuhanyozás, ágyba zuhanás, délután kettőig pedig fel se keltem :)

Három év campus után elmondhatom, hogy ez volt az egyik legjobb :)