Vitakultúra

Eredetileg úgy terveztem, hogy miután röhögéstől könnyes szemmel lezárom a gépet nyugovóra térek, de hiába hunytam le a szemem, tovább villództak a képek. Újabb megjegyzések a képemhez. És még egy és még egy...

Bemutatnám a vitát kiváltó objektumot:

Szerintem megvan a maga művészi értéke (újabb taps Vikinek), de másoknak bizony egyből az a bizonyos füstölgő papírdarab szúr mérges szemet.

Vétettem ugyanis egy óriási hibát. Bejelöltem egy számomra ismeretlen ember Facebook-on. Egyebként véletlenül és méla unalomból, de hát ahogy azt ő is tanította nekünk bizony vállaljuk a felelősséget tetteink felett (de persze csak akkor, ha már elmúltunk tizennyolc évesek, ugyanis addig mi kis pisisek semmit nem érhetünk fel ésszel).

Nem áll szándékomban az ő szintjére alacsonyodni, de eléggé felhúzott a beszédstílusa. Amin azonban nagyon meglepődtem az a sok védelem, amit egyből megkaptam Vikitől, Zsikétől, Fannitól és a később bekapcsolódó Angitól. A védelem ugyan fölösleges mindenki tudja, hogy ebben az egyben igaza volt nem túl szabad szellemű vitapartnerünknek. Továbbra is inkább a stílusa volt az, ami kiakasztott.

Az érvein meg csak röhögnöm kellett, főleg miután azzal jött, hogy a cigizés nem jön be a pasiknak. (Ezzel a gyönyörűen árnyalt, finom költői képekkel teletűzdelt mondattal, bár elnézést ha nem túl pontos az idézet).

Én kérem alássan megkövezendő, megvetendő és egyéb -andó, -endő, -ondós jelzőkkel illethető nőszemély vagyok és nem tehetek róla hogy csak tizennégynek nézek ki, fogok én még örülni, ha letagadhatok pár évet, nem úgy mint irgalmas szamaritánusom, aki IQ-jában máris meghaladja a százat, de sajnos mínuszban. Attól tartok nem értette a vita eleji poénokat, majd ironikus megjegyzéseket... Pedig mi igyekeztünk.

Ennyit róla, a továbbiakban kedves vitapartnereimnek intézem soraimat, akik bebizonyították, hogy igenis léteznek értelmes emberek tizennyolc fölött és alatt is.

Persze egyszerűbb lett volna kitörölni a képet minden antidohányos nagy örömére, de így azt hiszem mindannyian gazdagodtunk egy újabb kellemes vitával töltött éjjellel és a kép is új címet kapott: Ami összehozza a csapatot...

És még véletlenül sem a dohányra gondolok, hanem olyan dolgokra mint elfogadás, megértés, barátság és az egészséges vitahajlam...

Ezek után, pedig még a holnapi strandolás is jobban fog esni dohányfüstös lelkemnek :)