Holnaptól minden más lesz...

A probléma az, hogy fogalmam sincs, hogy folytatódik a dal, amit a címben elkezdtem. Micsoda szégyen!

Íme 2010. december 31-e van, megszületni látszik a 101. bejegyzésem. Az idei évben annyi minden történt velem, hogy talán nem is igaz. A felére alig emlékszem, az akkor még jelentősnek tűnő események jelentéktelenné váltak.

Folytattam mcc-s pályafutásom valamint egy bukdácsolós távkapcsolatot. Buliztam és tanultam Pesten egyre több új embert ismertem meg. A szülinapomat Berlinben töltöttem. Bejártuk a várost és megismerkedtem egy építésztanonc sráccal, aki ha épp nem dolgozunk magyarázott nekünk az épületekről, én meg igyekeztem fordítani. Csodás szülinap volt! A következőt pedig úgy néz ki a téli mcc táborban fogom ünnepelni, hála baluék időzítésének.

A nyaramat végigdolgoztam, az összeszedett pénzből fogom kiperkálni a jogsit, úgyhogy jó lenne, ha egyszer sem buktatnának majd meg. Voltam Párizsban. Egyszerűen csodálatos az a város, muszáj leszek elmenni oda még egyszer. Szakítottam Robival és belebonyolódtam egy ennél is nehezebb és bonyolultabb kapcsolatszerű valamibe. A kapcsolatszerű valamim itthagyott, mivel elment Párizsba... Egyszerre szeretem és utálom a francia fővárost. Mára már visszajött és keresztülnéz rajtam. Jelenleg köszönöm nem kérek a kapcsolatokból.

Inkább térjünk vissza a nyárhoz a meleghez, a napsütéshez és a vízparthoz. Fesztiváloztam, aztán elmentem egy nyári egyetemre, hogy kicsit okosodjak is. És ott volt persze az elmaradhatatlan MCC tábor. A keménymag fogyatkozik, így propaganda akcióba kezdtünk az újaknál. Nem jött be.

Augusztusban már nehezebben ment a tanulás. Szeptembertől még annyira se. Rákaptam a vízipipázásra Mátékánál. Állandósultak a kisebb nagyobb bulik. Elkezdtem táncolni és gitározni tanulni Petikétől. Előbbi közepesen utóbbi pedig csak haladgat.

Voltam VIP listás egy koncerten, ahol nem az ismerőseim léptek fel. Eszméletlen jó volt, eltekintve a kapcsolatszerű valami jelenlététől.

Karácsonyra kaptam egy halom könyvet, ékszert és bakelitet. Ez már-már vetekszik a tökéletessel. Főleg, hogy Erdélyben tölthettem el ezt az ünnepet, nagymamámmal, nagynénikkel, nagybácsikkal és az ő prüntyőkéikkel.

Megírtam a százas listámat. Szerepel rajta természetesen az érettségi megszerzése, a diploma, eljutni ide-oda, de van olyan pont is, ami egy 100 db-ból álló bakelitgyűjtemény megszerzését tűzik ki célul és olyan is ami arra késztetne, hogy egy fesztiválon bungee jumping-ozzak. Szóval csak ne legyen unalmas az élet. Vannak célok és igenis el fogom érni őket nem is törődve a zavaró tényezőkkel.

Hajrá 2011! Újévi fogalmaim:

- tényleg soha-soha többet nem gyújtok rá

- többet nem hagyom abba azt amit elkezdtem

- belefogok újra a zenekarosdiba hátha ezúttal nem leszek átbaszva

- komolyan fogom venni a tanulást

- csakazértis elvégzem a maradék mcc-s féléveket

- újra indulok a töri oktv-n és akkor is benne leszek az első 10-ben

- nem fogok összejönni senkivel csak azért, mert rossz egyedül

- leteszem a nyelvvizsgáimat és az előrehozott érettségit

- eldöntöm végre, hogy mi akarok lenni

Azt hiszem egyenlőre ennyi élmény lesz teljesíteni. Egyre kevesebb kedvem van a szilveszteri bulihoz, de meglássuk mi lesz belőle legfeljebb eljövök onnan. BUÉK mindenkinek!

Csak szex és más semmi

"- Nem azt mondtad, hogy szőke vagy?

- Nem a fejemen..."

Eredetileg azt terveztem, hogy a századik jubileumi bejegyzésemet szilveszterre tartogatom, összegezve az idei évet vagy valami hasonló. Inkább eltekintek ettől, maradjunk az új év új élet jelszónál, mert januártól igenis változtatni fogok. Igaz már évek óta ezt tervezem, de nem baj előbb vagy utóbb sikerülni fog.

Szóval hivatalosan is megállapíthattam, hogy szerintem én voltam az egyetlen nő Magyarországon, aki még nem látta a csak szex és más semmi c filmet. Ezt a lemaradásomat ma este sikerült bepótolnom, hála a magyar televíziónak. Ennél rosszabbkor nem is időzíthettem volna az ilyesmit. De tekintve, hogy világhíresen rosszul időzítek talán eltekinthetünk ettől... Valami olyan mondatnál sikerült bekapcsolódnom, ahol Debrecent emlegetik, öntudatos cívisként mit tehettem volna? Természetesen vártam a folytatást és lám.

Debrecenből szalajtott nőcsábász színész a férfi főszerepben. Khm. Khm. Khm. Úgy röviden ennyi lenne a véleményem. Isteni szerencse, hogy Csányi kicsit se hasonlít az én főszereplőmre. Persze a ma megnézett másik film főszereplője annál inkább. Egyszerűen csak össze kell gyúrni a két filmet és voilá! Mondjuk a másik annyira össze volt vagdosva mindenféle mesékből, hogy öröm volt nézni. De akkor is a kígyócska a legjobb és persze a macskáááá :D

Lényeg ami lényeg elegem van a filmes jelentekből. Kezdek hinni abban, hogy bizonyos dolgok nem csak a filmekben történnek meg. Persze az is lehet, hogy az én életem az igazi Truman show. Franc meg tudja... De akkor én is akarok egy álszent beszélő háziállatot és pont!

Ruby, Ruby, Ruby

Elesett az idő

Elesett az ócska idő,

botladozó sorskerék forog,

tél kergeti már az őszt

Önmagában egy kabát borzong

fagyot kavar a holnap

keresi magát egy érzés

az utcasarkon gyér lámpafény

magány sajdul a lelkek mélyén

Elesett az ócska idő

tavasz ígérő soha-napok

vásárok szélén tekergő

villamossín araszol

Vállamon felsíró hegedű,

siratja az elfeledett mosolyt,

míg az önmagát kergető múlt,

szívemből darabokat lopott.

Elesett az ócska idő,

nyarat kíván a szerelem,

mellettem baktató Magány,

legyél már hűtlen velem!

Mozdulatot utánoz a vágy,

szemed keresi a szemekben,

csak hasonlítson egy percig rád...

Magány! Legyél már hűtlen velem!

Múzsáimtól keresetlen

Mellém lép egy mozdulat -

hozzám szalajtott futár,

múzsám küldi - csókoltat,

az újabb átvirrasztott éjszakán.

Itt suttognak még a szavak,

hónapja sincs a valóságnak,

rólad álmodnak a párnák,

csak te felejted a romantikát.

Már máshol suttognak a holnapok,

más árnyakkal táncolsz mozdulatlan,

cserébe kéretlen csókokat lopsz,

magam hiába áltatom - hiányzol!

Hűtlen dallam

Bűvös érintések cirógatnak

s én áltatom magam - talán

Józan ész miért hallgatsz?

Talán itt hagyott a magány?

Álca lennél jól tudom

(hogy mögéd bújjak) - semmi más

Finom szavak, s mozdulatok

érzelemmentes hazugság.

Lopva hív még tőled messze

édes dallam - balszerencse.

Szemed követi fásult mozdulatom

de ajkam ajkához ér - talán

csak szomorú mosollyal hallgatod

a reménybe zuhanó hiányt.

Félsz?

Kezeim közt remeg egy gondolat,

zuhanó percek árja kísért,

s kósza óvatlan mozdulatként

szívembe lopja magát: a félsz

Múlt-jelen-jövő

Kérdéseket dobálgat a jövő,

csalódásait rendezi a múlt,

egy helyben toporgó jelen,

sajnálom, hogy így alakult.

I.

Jelenem tegnapja siratja

elveszett zálogba vetett múltam

a felejtés igazam vitatja

de nem hagyja engem magam

II.

Dervis táncot járó álom,

vakon kísér veszett sorsom

monoton még minden csoda

szürke ajtók - ember csorda

III.

De fiiatal vagyok még,

lehagyom talán az időt

zsebemben ezer remények

álmodnak nekem szebb jövőt.

Pokolbéli híg napjaink

Felém nézhetne a gyarló ég,

míg visszanevetnek a csillagok.

Gabriel csak vádlón végig mér,

Szent Péter is Dunhill-al kísért.

Szentéletű szentségtörés

Bárányfelhő - tarka álom

valóság volt hű barátom,

helyébe most mámor párom,

keresztül kasul bús világom.

Keresem magam egy hasonlaton,

szívembe marnak a tegnapok,

álmodjon kénköveset a nyomor,

ha kettőnké ez édes pokol.

Feletted is felragyoghat az ég

"Annyi mindenről álmodtál,

de idegen ágyakban ébredtél,

kevés volt amit megtudtál,

mert alig hitted, ha értettél."

Márpedig akárki akármit mond, Ákos igenis zseniális. Végre nem futószalag dalszövegek, gépritmusok vagy Lady Gaga.

És igen nekem is vannak különböző periódusaim, mikor szinte egyetlen egy előadót vagy zenekart hallgatok, mert olyan a hangulatom.

Keresem az utam - néha keresem a bajt

"Látod nincs mit mondanom,

a napot, az órát sem tudom..."

Kinek nem szól ez a szám most őszintén? Mindannyian keressük az utunkat, próbáljuk elkerülni a minduntalan belénk kötő problémákat és persze keressük azt a valakit, aki majd elkísér minket ezen az úton. Közben ordít körülöttünk a média, a zaj elnyomja a nevetést a sírást a szépet és a könyörgést.

Furcsa dolog az élet, de nem szívesen válnék meg tőle. Keressük hát tovább az utat, tűzzük ki az elérhetetlen célokat, nézz a szemembe és fogd meg a kezem. Egyszer úgyis megtaláljuk egymást, ne félts hát!

Elfeledett arcok

"...és megrázkódik a táj,

valami véget ért, valami fáj"

Furcsa dolog az emlékezés. Elég, hozzá egy kép, egy illat, egy hang, bármi és feltűnnek előttem az elfeledett az arcok, elkopott nevek. Valaminek a helye sajdul meg a lelkemben. Már nem ölelhetem meg őket, nem hallhatom a nevetésüket, csak az értük hullatott könnyeket törölhetem le.

Valami véget ért - valami fáj

Nem könnyű, de tovább kell lépni. Nem tudok nem emlékezni rátok, hát csak a szépet őrzöm meg belőletek és ápolom az emléket, mert velem vagytok, ha még olyan messze is. Integessetek le nekem egy hóesés képében, küldje öleléseteket a napfény, simogassatok a szél útján. A szeretetünket nem viszi el a halál. Már nem sírok, ha rátok gondolok, csak nevetek, mert amíg őrzöm az emléketeket, addig velem maradtok.

Budapest, Budapest de csodás!

A MÁV meg elmehet a fenébe...

Eszméletlenül szükségem volt már egy ilyen HÉV után rohanós, forralt boros, beszélgetős estére, az MCC-s csapattal! Ezúttal koli-buli helyett a régi keménymaggal tettünk látogatást Szilvinél. 5-6 átszállással nagy nehezen eljutottunk a harmadik kerületbe, majd meleg után sóvárogva vonultunk be a lakásba. Kis csapatunk teljes egészében elfoglalta a nappalit, pótszékekkel és kis sámlival együtt is, a bornak hála fél óra sem kellett, hogy kiolvadjunk és felszabadultan témázzunk. Akadt téma bőven, elvégre Szilvivel se találkoztam már lassan fél éve, a Kp-sok nagy részét is két hónapja láttam utoljára.

Végre nem kellett ilyeneket hallanom alkotmánymódosítással kapcsolatban, hogy "Hol érdekel ez engem, még nem vagyok tizennyolc, nem is szavazhatok!" (az örökbecsű mondat tulajdonosa, pedig jogásznak készül - khm khm), hanem értelmes megnyilvánulásokat. Nem kellett továbbá IHB partikról tartott beszámolókhoz vigyorognom, sem aktuális szerelmi szálakat elemezgetnem - halleluja.

A legfőbb téma mellett (természetesen az épp hatalmon lévő kormány intézkedéseinek kitárgyalása) szóba került az egyetem, a felvételi, ösztöndíjak, tervek, külföldi tanulmányutak, stb, tehát minden nekem kedves téma, nekem kedves emberekkel.

Másnap három óra alvás után előadás, majd vitakör a közösségi oldalakról. A legmeggyőzőbb érvelő, szerény személyem Ruberius Facebookus =) Rengeteg ismeretlen arccal találkoztam - 16-an jöttek csak Székelyudvarhelyről egy az egyben elfoglalva a jógatermet. Próbáltam kicsit oldani a szárazjeget és meggyőzően érvelni, hogy továbbra is jöjjenek a programokra. A félelem persze nem alaptalan, sokan vannak, akik 2 teszt és egy pesti látogatás után abbahagyják, vagy épp el se kezdik az egészet. Nem tudják miből maradnak ki!

Köszönöm mindenkinek! Alig várom a januárt =)

Emlékek

Arra már nem emlékszem, hogy hány éves voltam, amikor a nagyapa meghalt. Annyi biztos, hogy éppen derékig értem apámnak, emlékszem, amint a keze végigsimított a fejemen, útban nagyapa sírja felé.

Mindenki feketében volt és szomorú. Néhányan sírtak. Szóltam volna, hogy ne tegyék, mert nagyapa utálta a sírást, de apa leintett, hogy maradjak csöndben. Mert ők azért sírnak, mert nagyon szerették a nagyapát.

Azt hiszem, hogy nekem is sírnom kellett volna. Ott álltam anya és apa között és egyre csak sírni próbáltam. Nem ment.

Egy csomó néni és bácsi mondott szép dolgokat a nagypapáról. Én még mindig nem tudtam sírni. A koporsó, amiben a nagyapa utazott a menybe leereszkedett a föld alá. Megijedtem, hogy rossz felé viszik azt a liftet.

Hé, nehogy a pokolba küldjétek az én drága nagyapámat!

De még mindig nem és nem tudtam sírni. Néztem a könnyfoltos arcú néniket. Meg akartam kérdezni, hogy mitől tudnak ilyen szépen és okosan sírni. De apa megint leintett. És még mindig nem tudtam, hogy mitől és hogyan kéne sírnom. Már egészen vörös lehetett a szemem az erőlködéstől. Egek, nagyapa hogy utálta a sírást!

Már épp visszafelé indultunk, amikor egyre vörösödő könnytelen szemekkel megláttam egy üveggolyót a fűben. Megbabonázva kaptam utána. Gyönyörűen ragyogott, ahogy megtörtek rajta a napsugarak.

Felmutattam apámnak, aki azonnal kiverte a kezemből. Az egyik szépen síró néni lábai elé esett, aki észre sem vette, így ahogy rálépett a gyönyörű üveggolyóm szilánkokra tört.

Végül mégis elsírtam magam a nagyapám temetésén. Ó, hogy hogy utálta ő a sírást és imádta az üveggolyókat!

XXI. századunknak szeretettel

Ha a ennek a bizonyos századnak átlagpéldánya lennék, akkor elegem lenne még magamból is. Hihetetlen, hogy a lányok legvalószínűbb előfordulási helye már 11 éves koruktól a pláza. Ha anyucival kezdik "shoppingolást", akkor korábban. Ez esetben a felelősségteljes szülőknek is gratulálok. Na igen a plázában van a mozi, meg könyvesbolt meg cd-bolt is van, az meg ugye kultúra. Plázakultúra! Egek, de szörnyen hangzik!

Ha a manócska tényleg művelődni akar menjen színházba, vagy MOZIBA. Nem plázamoziba, hanem moziba, ahol nem csak a hollywood-i überfasza-giga-mega-kasszasikerek mennek, hanem a művészfilmek.

Menj ki az utcára, állíts meg 30 fiatalt (13-18 év között mondjuk, vagy akár 20 körül is) és kérd meg, hogy mondjon neked egy művészfilmet. (Nem létező) nettó jövedelmem 99,9 %-át tenném arra, hogy az alanyok csak értetlenül fognak rád pislogni. De miután készült ilyen felmérés hihetetlenül szánalmas eredménnyel azzal a kérdéssel is, hogy ki írta a magyar Himnusz-t nem lenne szép biztosra fogadnom.

Na meg a zene. A MAI "zene". Két ütem váltakozik. Géphangon. Mint a zeneoviban a titi-tá, csak tenyerek helyett bádogedények csapódnak össze és néha elskálázik pár sort az aktuális szöszi "énekesnő" vagy "énekes" is... Már annyit lett szidva, hogy ezentúl nem kommentálnám a dolgokat.

De adnék egy tanácsot. Ha van rá lehetőség vigyük el a gyereket zeneiskolába, vagy zenetanárhoz. Gitár, zongora, fuvola, hárfa, dob, mindegy mit adunk a gyerek kezébe jó irányba fogja terelni a zenei ízlését és nem lesz gusztusa ahhoz, hogy 2 ütemre rázza a hátsóját a disco-ban, ami számomra mára már szitokszó.

És tessék olvasni! Komolyan mondom emberek, nem tudjátok miről maradtok le. Persze olvasni most nem menő, de ez kit érdekel. Igen a kötelezők nagy része unalmas. De ki mondta, hogy csak azt kell elolvasni, amit muszáj? Ott van Rejtő Jenő, Szabó Magda, Vavyan Fable, Kurt Vonnegut, Cervantes a halhatatlan Don Quijote-val, amiről senki nem tudja, hogy pontosan miről szól csak a dalszöveg ugrik be. "... a szélmalom csak játszik veled..." Az a bizonyos szélmalom egyetlenegyszer szerepel a könyvben annak is a legelején talán egy féloldalnyit.

Amúgy meg az iskola is fölösleges emberek. Ha más lenne a rendszer nem lenne az. De ne szidjuk le nagyon a gyereket, mikor hármast hoz haza. Az iskolai jegyek nem azt tükrözik, hogy a gyerek, hogy fog boldogulni a jövőben. Sosem. Szakképzős gyerek is vezethet a jövőben nagy-nagy bútorgyárat. Láttam már rá példát.

Tehát a karácsonyi ajándék ötleteim (ha nem adnátok másnak adjátok nekem!)

Könyvek:
Kurt Vonnegut: Macskabölcső, Éj anyánk, A titán szirénei (régóta szeretném őket megkaparintani, ne a kicsi gyereknek, mert szétpattannak a rózsaszín buborékok)
Vavyan Fable: Szennyből az angyal, Mennyből a csontváz (nem épp megszokott karácsonyi történet, de érdemes:)
Doulas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak (kötelező!!!!)
Rejtő Jenő: az összes művét tudom ajánlani Piszkos Fredtől A tizennégy karátos autóig
Frank Herbert: A dosadi kísérlet (kötelezőbb mint Adams, kőkemény társadalomkritika és lenne, mit tanulnunk a benne leírt jogrendszerből)

Egy levegővételre most csak ennyit.

Ha bárki kérdezné

Ha bárki kérdezné, ami ugyan nem valószínű, akkor én most tanulok. Méghozzá lázasan, elmélyülten és egyéb olyan jelzővel, amit a szülők általában elégedett bólogatással említenek.

Tehát ennek kéne lennie a helyzetnek. De hát mire megyek én ezzel? Einstein is megbukott matekból, szajkózzák a kedves diákok rendszeresen. Igen ám, de nem ő, hanem a kedves neje támasztotta alá matematikai úton az elméleteit. Hoppá-hoppá! Ráadásul a kedves nej többszörösen csalva volt. Még egy hoppá-hoppá. Nagyon szerethette ezt a fura sérójú őrültet, én ha nem is fojtottam volna meg, simán learattam volna dicsőséget. Előle. Úgy bizony. A szemét.

Nem példálózom többet. Most figyeljünk egy kicsit az én egomra is jó? Csak egy kicsit. Apró személyemnek ennyi még jár.

Fáj látni, hogy mennyire érdektelennek találják errefelé a blogomat. De hát ami érdektelen, az kit érdekel. Fasza. Na mindegy.

Szóval, ha bárkit érdekel, bejelenteném, hogy még élek. Jelentem, megvagyok százados, a nővérszoba is roppantul kényelmes. Kéne még némi Malboro és jóformán tökéletes hely lenne, meg egy '88-as tokajit is Garcon!

Halálraítéltnek ugyanis jár utolsó vacsora meg némi önpusztítás önpusztítás. Túlterhelem magam. Vagyis túlterhelnek! Engem! Meg mindenkit itt mifelénk. Gondolta a halál, hogy ennyi meló van az egészben.

Einstein legalább jól házasodott. Nekem még szerelmi életem is padlón van! Semmi, nuku, nyista, gata. Szörnyen elegem tud lenni néha ilyenkor saját magamból.

Írtam novellát. Segített? Nem. Ráadásul visszaolvasva rá kellett, jönnöm, hogy unalmas, mi több! Sablonos. Kidobtam az egészet a francba. Átírtam a többi piszkozatomat, abban legálabb nem volt sablon. De folyamatosan megjelentek ugyanazok a mutívumok! Azokat is kidobtam. Választékosság! Hangozzék el a jelszó, és bassza meg, hogy nincs ötletem (ez is nagyon választékos volt, gratulálok, valóban - hangzott a bírálat tőlem magamnak).

Tehát most itt tartok. A blogbejegyzéseknél! Ember ez ez… hihetetlen! Itt, mélyen lent, vájkálva a saját ürességemben, továbbra is a semmi szélén láb lógázva. Nem jön senki. Még a bal kisujjam is megtalálta a párját a jobb kezemen, de én senkit. Senki. Egyedül vagyok, nézem a viharfelhőket, imádnám, ha ihletet sodorna ide a csendes szél és feldühítené punnyadó elmémet.

Érzelmeket! Mindent, csak ne ezt az ürességet. Szavakba öntve! Többszörösen kiakasztom saját magam. Van-e ennek még legalja? Van csak ásni kell. És én vájkálok. Keresem a nagybetűs VALAMIT. Segíthetne valaki. Egy kicsit. Néha. Mert hazudok, amikor azt mondom, hogy nem kell. Tudom, hülyeség.

Ez van, kicsike porszem sirámai, kicsike helyen, kicsike itt minden. Kis szobám, apró ablakában még az ég is kisebbnek látszik.

Ne kérdezd, hogy került a semmi szélére ez a szoba! Meg a ház, amiben ez a szoba van. Itt minden szoba nagyon pici. Néhány szobában nem szabad túl sokáig üldögélni, helyszűke esetén álldogálni. Mert beleőrülsz. Lelkem kicsi házacskája.

Leltár tavaly karácsonyról

Csak mert jól esik néha egy kis nosztalgia...

delta-tango-3-1-9-uniform-india-2 Pinduri közlegény bejelentkezik.

Karácsony hadművelet összegzése. (Ohne Ahnung századosnak alássan jelentve).

dec. 24.: Kis karácsony a hátországban. A hadműveletben részt vett vörös vezér(anya), vörös egyes(apa), vörös kettes(öcsi) és jómagam, pinduri közlegény. Sikeresen álcáztunk egy fenyőfát vörös és arany gránátokkal, valamint hatástalanítottunk egy égősort, többé már nem árthat senkinek.

dec. 25-26: Nagyszabású hadművelet a Nagyi vezetésével. Az A terv alapján a körzetet felderítettük egy F2-sel (2lovas fogat). Majd 2.a pont értelmében megtörtént a rokonság összeterelése, jól tartása. A házi forraltbor megkapta a 3as fokozatú biológiai fegyveri minősítést.

dec. 27: Visszatérés a hátországba. Útbeejtettünk néhány rokont újabb adag süteményt és jókívánságot zsákmányoltunk.

1630 óra: Karácsony-hadművelet sikeresnek nyilvánítása, lezárása.

Tisztelt Uraim és egyéb egysejtűek!

Mai megállapítások:

1. A magyar érettségi egy vicc.

2. Az előző megállapítást viszonyítási pontként kijelölve elmondhatom, hogy minden párkapcsolat egy jól megkomponált kabaré ( estenként tragikomédia).

3. A forralt bor ugyanolyan, mint a kávé: Vagy túl forró ahhoz, hogy jóízűen megihasd vagy túl hideg.

4. Márpedig a p-ék igenis üldöznek.

5. A vízcseppek pedig szépek csak túl sok bennük a víz.

Hamuban sült pogácsák félszemű baglyok és szőkegecik általános jellemzése

"Ha menekülnél,de nincs hova

van a világűrben egy kis szoba,

ahol a bánat súlytalan."

Necces dolog a szerelem. Lehet itt szeretni mindenféle hamuban sült pogácsákat, félszemű baglyokat dédelgetni, szőkék sálát ellopni, de mi értelme? "A nihil nem idilli állapot" - Küldöm sok szeretettel Voltaire-nek, ha már épp ez a szám megy :)

Szóval értelmet keresve pötyögjük be a pötyögőbe, aztán oldjuk meg ezt az exponenciális mizériát. Ha ennyire unatkozunk kérem, hasznosabb lenne solymászatot tanulni vagy gitározni. Én az utóbbit választottam, mivel igencsak félek azoktól a karmoktól. Zene van, a szerelem szabadnapos. És ez így van jól.

"Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szivem."

Visszataps

Van, amikor már nincs jelentősége a szavaknak, már csak a tettek számítanak. Lehet írókat, költőket, zenekarokat dicsőíteni, de sosem elég mantraként ismételgetni az imádott sorokat, lépni kell, visszafordulni, szeretni vagy éppen elfutni. Az élet nem egy jól megkomponált vers, egy elkapott akkord, egy félreütött billentyű. Itt te magad vagy a ritmus, míg mások pengetnek a lelked húrjain, nyelvedről pereg a dalszöveg, és egész nap tiéd a színpad. Nem csoda hogy elfáradsz, elmész, hiába a visszataps.