Van, amikor már nincs jelentősége a szavaknak, már csak a tettek számítanak. Lehet írókat, költőket, zenekarokat dicsőíteni, de sosem elég mantraként ismételgetni az imádott sorokat, lépni kell, visszafordulni, szeretni vagy éppen elfutni. Az élet nem egy jól megkomponált vers, egy elkapott akkord, egy félreütött billentyű. Itt te magad vagy a ritmus, míg mások pengetnek a lelked húrjain, nyelvedről pereg a dalszöveg, és egész nap tiéd a színpad. Nem csoda hogy elfáradsz, elmész, hiába a visszataps.
No comments:
Post a Comment