Holnaptól minden más lesz...

A probléma az, hogy fogalmam sincs, hogy folytatódik a dal, amit a címben elkezdtem. Micsoda szégyen!

Íme 2010. december 31-e van, megszületni látszik a 101. bejegyzésem. Az idei évben annyi minden történt velem, hogy talán nem is igaz. A felére alig emlékszem, az akkor még jelentősnek tűnő események jelentéktelenné váltak.

Folytattam mcc-s pályafutásom valamint egy bukdácsolós távkapcsolatot. Buliztam és tanultam Pesten egyre több új embert ismertem meg. A szülinapomat Berlinben töltöttem. Bejártuk a várost és megismerkedtem egy építésztanonc sráccal, aki ha épp nem dolgozunk magyarázott nekünk az épületekről, én meg igyekeztem fordítani. Csodás szülinap volt! A következőt pedig úgy néz ki a téli mcc táborban fogom ünnepelni, hála baluék időzítésének.

A nyaramat végigdolgoztam, az összeszedett pénzből fogom kiperkálni a jogsit, úgyhogy jó lenne, ha egyszer sem buktatnának majd meg. Voltam Párizsban. Egyszerűen csodálatos az a város, muszáj leszek elmenni oda még egyszer. Szakítottam Robival és belebonyolódtam egy ennél is nehezebb és bonyolultabb kapcsolatszerű valamibe. A kapcsolatszerű valamim itthagyott, mivel elment Párizsba... Egyszerre szeretem és utálom a francia fővárost. Mára már visszajött és keresztülnéz rajtam. Jelenleg köszönöm nem kérek a kapcsolatokból.

Inkább térjünk vissza a nyárhoz a meleghez, a napsütéshez és a vízparthoz. Fesztiváloztam, aztán elmentem egy nyári egyetemre, hogy kicsit okosodjak is. És ott volt persze az elmaradhatatlan MCC tábor. A keménymag fogyatkozik, így propaganda akcióba kezdtünk az újaknál. Nem jött be.

Augusztusban már nehezebben ment a tanulás. Szeptembertől még annyira se. Rákaptam a vízipipázásra Mátékánál. Állandósultak a kisebb nagyobb bulik. Elkezdtem táncolni és gitározni tanulni Petikétől. Előbbi közepesen utóbbi pedig csak haladgat.

Voltam VIP listás egy koncerten, ahol nem az ismerőseim léptek fel. Eszméletlen jó volt, eltekintve a kapcsolatszerű valami jelenlététől.

Karácsonyra kaptam egy halom könyvet, ékszert és bakelitet. Ez már-már vetekszik a tökéletessel. Főleg, hogy Erdélyben tölthettem el ezt az ünnepet, nagymamámmal, nagynénikkel, nagybácsikkal és az ő prüntyőkéikkel.

Megírtam a százas listámat. Szerepel rajta természetesen az érettségi megszerzése, a diploma, eljutni ide-oda, de van olyan pont is, ami egy 100 db-ból álló bakelitgyűjtemény megszerzését tűzik ki célul és olyan is ami arra késztetne, hogy egy fesztiválon bungee jumping-ozzak. Szóval csak ne legyen unalmas az élet. Vannak célok és igenis el fogom érni őket nem is törődve a zavaró tényezőkkel.

Hajrá 2011! Újévi fogalmaim:

- tényleg soha-soha többet nem gyújtok rá

- többet nem hagyom abba azt amit elkezdtem

- belefogok újra a zenekarosdiba hátha ezúttal nem leszek átbaszva

- komolyan fogom venni a tanulást

- csakazértis elvégzem a maradék mcc-s féléveket

- újra indulok a töri oktv-n és akkor is benne leszek az első 10-ben

- nem fogok összejönni senkivel csak azért, mert rossz egyedül

- leteszem a nyelvvizsgáimat és az előrehozott érettségit

- eldöntöm végre, hogy mi akarok lenni

Azt hiszem egyenlőre ennyi élmény lesz teljesíteni. Egyre kevesebb kedvem van a szilveszteri bulihoz, de meglássuk mi lesz belőle legfeljebb eljövök onnan. BUÉK mindenkinek!