"Látod nincs mit mondanom,
a napot, az órát sem tudom..."
Kinek nem szól ez a szám most őszintén? Mindannyian keressük az utunkat, próbáljuk elkerülni a minduntalan belénk kötő problémákat és persze keressük azt a valakit, aki majd elkísér minket ezen az úton. Közben ordít körülöttünk a média, a zaj elnyomja a nevetést a sírást a szépet és a könyörgést.
Furcsa dolog az élet, de nem szívesen válnék meg tőle. Keressük hát tovább az utat, tűzzük ki az elérhetetlen célokat, nézz a szemembe és fogd meg a kezem. Egyszer úgyis megtaláljuk egymást, ne félts hát!
No comments:
Post a Comment