Ennyire egyszerű lenne?

Van, hogy olvasol valamit, egy könyvet, egy újságcikket, egy blogot akármit és pontosan tudod mit akar mondani az írója. Te is átélted, te is pontosan tudod milyen. Keserű déjá-vu az ilyen, ha az iromány éppen a magányról szól...

Vannak akik azt hiszik, hogy csak ők vannak egyedül és senki más, pedig ma már egy fél téglát sem lehet úgy eldobni, hogy ne egy depressziós férfit vagy nőt találj el vele. A magány azonban sok féle lehet, attól még hogy kívülről perfektnek tűnik valaki élete, attól még koránts sem az. De természetesen a saját problémáink, lelki pacáink valahogy mindig nagyobbak tűnnenk. Azt hiszem ez a kódolt önzőség tartja még életben az emberiséget és teszi még nemessebbé az önzetlen embert.

Létezik egyáltalán teljesen önzetlen ember? Ne tévesszük őt össze a lelki szemetesládával, aki a saját problémáit a másokéval takargatja. Csak menekül mások életébe, egyenesen a bajok közepébe, el a saját kietlen napjai elől.

Igen én is voltam ilyen, de aztán egyszerre kiborult a konténer, az utcákat elöntötte a szemét lelkem kis városában. A romokat eltakarítottuk, hol keményen dolgozva, hol az árokparton feküdve félholtan reményvesztetten szemezve a halálos mélységekkel. Aztán jöttek barátok és szerelmek, nem kellettek szavak, csak néhány ölelés és feltűnt végre milyen nyirkos is az árokpart.

Hullámzó kamaszévek. Miért ezek a legnehezebbek? Még semmit nem tudunk az életről, de már sírunk, gyötrődünk, átkozódunk és menekülünk, mikor még csak most jön a java. Még fogják a kezed, megvetik az ágyad, mégis egyedül érzed magad. De why?

Lesznek még barátságok, lesznek még szerelmek, hiábba érezzük úgy, hogy megint vége lett a világnak. A kinti világ mindig forogni fog tovább, csak a saját kis világunk változik folyamatosan, de ahhoz, hogy újat teremtsünk, el kell pusztulnia a réginek.

Változunk, cseperedünk és mire észbe kapnánk felnőttünk. A kezedet már nem fogja senki, kevesebb a mosoly, több a fáradt, elgyötört arc körülötted, most lenne okod sírni, de már rég nem tudsz. "Hajnal és megint csak hajnal..."

És mire rájönnél miért nem volt értelme az elhullajtott könnyeknek már Szent Péter mellett eszed hideg vacsorád...

Kontrollzé

Kész engem már az első sor megfogott mikor meghallottam a rádióban. Rögtön ugrottam felhangaosítani és az örökkévalóságig könnyes szemmel hallgatni ezt a 3 perces számot. Hála sokat szidott kommonikációs társadalmunknak a következői zenei blokk ideje alatt megnyitottam a google-t és letöltöttem az összes elérhető számukat.

A remény töredéke

A hajnal összegyűrte
A fákat és a reggelt
Ablakok pislognak az utcákra álmosan

Ahol embercseppek foltok az esőben
S a színtelen víz áztatja sorsukat

Sokan alszanak itt
hiszen rozsdás a lakat helye
velük alszik a ház
Ráolvad a rozsdás álom

Hajnal, s megint csak hajnal
Hajnal, s megint csak hajnal

Fagy súrolja a napfényt tükörsimára
Ködös terek árnyában
Dühös józanságot üzen a másnap
Üvöltő hidegben darabosan zakatoló

Hajnal, s megint csak hajnal
Hajnal, s megint csak hajnal

I love you

"s ami egyszer volt, újra nem jön el"

Ó dehogy nem =)

Ha arra érkezem haza, hogy egy dunhillos doboz van ledobva a lépcsőre az csak egy dolgot jelenthet. A bátyám itthon van és ideges. Ha eddig nem ejtettem volna róla pár szót, nos az nagy hiba volt. Bár lehet hogy csak azért nem mertem még belekezdeni, mert minimum egy kisebb kötetet illene róla írnom...

Térjünk vissza a mai naphoz. Miután nagy nehezen kizavartam a szentélyként tisztelt szobámból mondta, hogy ne várjak vonatot, mert elvisz Karcagra. Én meg a nyakába ugrottam, pedig sejthettem volna, hogy csak a hátsószándék vezeti, mégpedig az, hogy végre találkozzon szerelmemmel...

És ím a nagy találkozás. Elhangzanak a nevek, majd férfias kézrázás, bátyám nem enyhén fenyegetően végigméri szerelmet, aki azért próbálná oldani a jeget

- Már nagyon sokat hallottam rólad

- Ugyan - legyint nagyvonalúan az én drágalátos bátyám - sose higgy a hugomnak! Még nincs meg a fekete övem, Chuck Norrissal is csak döntetlen meccset játszottunk és Rambo alól sem csak azért rúgtam ki a széket, mert rosszat próbált mondani a hugomra.

Ennyit arról, hogy feloldjuk a szárazjeget. A helyzethez illő fagyos vigyorral rugdostam vissza az önjelölt supermant a kocsijába. Kissé tiltakozott ugyan, elvégre ez volt élete legszolidabb halálos fenyegetése.

"A szerelem átzuhan a falakon,

s zavartan azt üvölti, hogy hello."

Most pedig muszáj vagyok szerelem aranyköpéseit is winchesterre vetni. Nem tudom melyikünk aludt be korábban a filmen én már csak a hangyafocira ébredtem. feketék:fehérek-2:0 a jobbszélen szabálytalankodtak úgyhogy lefújtam a meccset és beterített minket a jóleső sötétség.

És lőn világosság - szólt az ember miután bekapcsolta a tévét. De lőn vele bizony a te sötétséged is fiam - szólt odafennt a magasságos.

Mivel eléggé "se veled se nélküled" a kapcsolatunk alapja, ezért nehéz számontartanunk a hét, hónap vagy évfordulókat. Elméletben ez lenne a második első hónap... Szerelem egyszerűen tisztázta a helyzetet:

Nekem aztán mindegy merre hány óra, én másfél éve ismerlek és szeretlek.

Imádom benne, hogy hajnalban is felhívhatom, várj, mondd, mondd, csak inkább felhívlak én, mert azért mégis így lenne illendő nem?

Nem tudom nem imádni, kész =)

Paris, je t'aime

"Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon,
egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon."

Elmondhatatlan egy utazás volt én mondom.

Eiffel torony, Louvre, Montmare tér, Concorde tér, Mars mező, Napóleon sírja, Opera, Bazilika, Szajna part, D'Orsay múzeum, Versailles, Luxemburg kert, Notre Dame, Hadtörténeti múzeum, Napóleon emlékmű, III. Sándor híd, Festők utcája, Párizs legkeskenyebb utcája a Halászó macska, Parfüm Múzeum, Latin negyed...

És mindezt három nap alatt. Párizs csodálatos, elképesztő város, hangulatos parkokkal, a füvön fetrengő emberekkel, akik soha nem tartják be a közlekedési szabályokat, az elmaradhatatlan kávézókkal, ahol úgy ülnek be, mint a moziban és kávé, croisson és cigi mellett figyelik az embereket.

Egyszerűen nem tudom szavakba önteni a látványt és az érzést, amit ez a város nyújt. Egyszerűen el kell menni oda, akár még Hosszú Szünet törzsfő vezetésével, aki a szellemek segítségével irányította rögös és fárasztó utunkat. Már első nap túlestünk egy maratoni sorbanálláson. Közben jöttek az árusok, mi pedig megadtuk magunkat és a pénztárcánkat is.

Ezután már összefolytak a napok nem tudom mikor hova mentünk. Az Eiffel torony legtetejére sajnos már nem jutottunk fel, a diadalívre viszont igen. Lenyűgözve sétáltam a festők utcájában és a bazilika előtti lépcsősoron, különböző zenészeket, mutatványosokat figyelve. Hangulatos éttermekben ettünk, némi unszolásra még a csigát is megkóstoltam és mennyei!

persona non grata

"És jönnek persze az újabb részek,

mikor az ember inkább részeg."

Van amikor már nem tudom mit mondhatnék. Szürke hétköznapjaim épp úgy telnek, mint másik 10 vagy talán 20-30-40 millió embernek a Földön. De lehet, hogy a milliárdos átlagba tartozom. Fejünkben hazugság, vérünkben alkohol, hát éljen a mai fiatalság.

Nem áradozom a szerelemről, elég kettőnknek, hogy megpróbáljuk elviselni egymást, aztán nagy nehezen túlélni egymás hiányát. Ennyit a távkapcsolatokról.

Egyszerűen nem tudok mit írni gyerekek. Pedig azt hittem, hogy ilyen velem aztán soha nem fog megtörténni. A depresszióm szabadságon, de a grafomániámat is elvitte magával. C'est la vie...

Neki megadom magam

"Villámlik mennydörög

ez tényleg szerelem."

A szerelem tegnap újra felült a vonatra, és elzakatolt a szívemmel. Ittjárta nem maradt nyomtalan néhány maratoni csókkal belémoltotta a szerelem és herpeszvírust, mosatlanul hagyta a kávéscsészéket, és eltulajdonítottam még egy pulcsiját.

Nyugodt vagyok, mint a lágy őszi szél vagy egyéb más metafora. Elég, hogy ülök, bambulok ki az ablakon és vele sms-ezem, mivel hangom az végleg nincsen. Utánna megnéznék egy filmet, angoloznék egy sort, mert vészesen közeleg a nyelvvizsgám, számolnám a perceket, míg újra láthatom és maradéktalanul boldog lennék.

Mi ez, ha nem szerelem?

Tataroztunk

"Leperegnek az utolsó könnyek,

elfelejtjük hogy van egy álmunk

A vonatok indulnak és jönnek,

de mi nem tudjuk, hogy kire várunk."

Vajon mi lesz még velünk? Céltalanul kóborolni a világban, a magánnyal karöltve várni az állomáson valakit, aki lepofozza rólunk a depressziót. Debrecenbe befutott egy hajnali vonat, egy lány várt az állomáson egy régi szerelmet. A szerelem jött és újra elsöpört mindent, éjszakára már a zivatar is megérkezett cikázó villámokkal, kivetítve a lány lelkivilágát. A zápor nem mindig szomorú és elveszett. Elsöpri a könnyeket, visszahozza az eladott reményeket, elmossa a világ mocskait.

A szerelem eldöntötte mit akar, ezért épp kávét főz a könyhában. Az élet rózsaszínbe vedlett, néhol egy-egy vörös tapéta, a szenvedély színeként virít, zöld páfrányok éledeznek, a béke visszaköltözött az életembe. Lelkem kicsi házacskája új színekbe öltözött.

"Mindenki táncol

...vagy ha nem hát úgy csinál"

Végre egy nap, amikor nem lett volna kedvem bezúzni pár kocsiablakot. Bye, bye depresszió, bár tudom, úgyis visszajössz. Hosszú, fizetett szabadságot kapsz, el ne szalaszd. A többeiknek jelentem jól vagyok, ülök, forró teát iszom, zenét hallgatok és mosolygok. Mentem haza az utcán és mosolyogtam. Meg persze kiköhögtem a fél tüdőmet, mivel pénteken a nyakamba zúdult a fél égbolt (na igen a tea is ezért kell).

Holnap feljön a városba egy régi szerelem. Méghozzá teljes (nem mellesleg izmos) fizikai valójában, szép szavaival, fekete motorjával. Csak nehogy elkapjon a lányos zavarom vagy egy spontán köhögőroham. Az utóbbira nagyobb esélyt látok. Igaz, mondta, hogy ő is beteg, de hiába a főnökasszony csak holnaptól engedi hozzám. Amúgy meg nem bánja, hogy trombitálok, legalább lesz győzelmi fanfár a boldog megérkezésére.

Szép szavakkal kísért lassú léptek

azon a régvolt dunai hajnalon

Nekünk vetett ócska percek

egy kopott tóparti ladikon

S mi evezőt ragadva néztük az eget

a horizonton zuhanó csillagot

vállat vontunk, mi baj lehet?

S nyakunkba vettük a végtelent.

All right

Miért érzem azt, hogy kurvára nem jó dolog átbőgni egy éjszakát és közben azon gondolkodni, hogy hol a francba csesztem el, ahelyett hogy feriékkel ittam volna le magam, valami kétes hírű kocsmában a külvárosban?

Elegem van már megint. Utánna 2 napig megint egész tűrhetően leszek, hogy utánna ordítani legyen kedvem. El ne küldjetek pszihomókushoz gyerekek, mert felnégyelem az ipsét. Milyen dolog már, hogy ott ülök valakivel szemben, aki precíz szikéjével, óvatos mozdulatokkal és behízelgő szavakkal feltárja a lelkem, majd beleköp? Mert maszlangokat én csak egy egészséges csulának érzem, semmi többnek.

Igen, most ez van, de lesz ez még így se, fogok én még az árokparton feküdni a bimbódzó hajnalban. Kérdés, hogy fogok e emlékezni valamire, és hova a francba lettek a többiek. Ennél a gondolatnál zuhan a nyakamba valaki tovább emelve a költői hangulatot. Ezek után imbolyogva haza bringázunk, kicsit elveszetjük magunkat és másnap reggel vissza a monoton menetbe juhé!

Újabban olyan rohadt anarchista gondolataim is vannak, hogy nem igaz. Mióta társtanon meg politológián seggelek, egyre kevesebb értelmét látom a rendszernek és egyre erősödnek a piromán hajlamaim is. Mi lenne, ha fognám magam és felgyújtanám az egyik apeh épületet? Odaveszne egy halom adat, hoppá már nem is tudjuk ki az adósunk... Ideggáz a parlamentbe (az épület szép, nem bántjuk) és még ilyen szépségek...

Persze tudom, hogy csak a pofám nagy ilyenkor, és húsz kiló dinamittal a testemen nemes egyszerűséggel összeszarnám magam a hősies beállás ellenére is. Kurvaélet...

Új gondolat: (csak hogy még hosszabb legyen a poszt)

Tovább írtam a történetem, de továbbra is szar és nem tudom mi lesz belőle, ha nagy lesz. Valószínűleg gyújtós egy cukormázas karácsony reggelen, hogy utánna békésen ülhessünk a ropogó tűz mellett a kinti hóesést figyelve.

Szegény történetemnek ez inkvizítori vég lesz, de megérdemli, hogy abbahagyta írni önmagát. A drága múzsa is melegebb vizekre röppent volna csak szegénykémnek bezavart az identitástudat, ugyanis nem lévén arkangyal szárnyai se voltak soha. Szépen össze is törte magát, de ápolja a hóhér, mikor engem hagyott itt parlagon.

Ez a helyzet. Drágul az élet, hanyatlik a színvonal, egyre szarabb a dohány, no freetime és angol szavak a közbeszédben.

Ami nem változott:

Továbbra is hazudnak, virágzik a reklámipar, a divatmajmok fénykorát éljük, a top slágerektől megfájdul a fejem, a rockerek isznak, az üzletemberek isznak, a discosok isznak, az idősek isznak, a tanárok isznak, a diákok isznak... Méghogy nincs semmi közös bennünk...

Vágyaim kéklő egén

"Nyár éjszakán ha nem jövök

Esik az eső és mennydörög

A csillagokkal szédülök

Esik az eső és nem találsz rám."

Néha szükség van ilyen napokra. Elmenekülni kicsit a világ végére, debreceni fejjel röhögni egy sort a kisvárosokon, fejvesztetten keresni az egyetlen normális boltot némi alkohol utánpótlás reményében, bográcsozni egyet a szúnyogok gyűrűjében és énekelni. Végeredményben az este folyamán eltűnt egy üveg kalinka, 2 doboz sör és egy fél doboz cigim, de nem is zavartattam magam miatta.

10c top list:

Pálinka dal

67es út

Közeli helyeken

A sorrend változhat, de a dalszöveget mindenképpen tudni kell. A hazaúton tizenharmadjára is képesnek kell lenni elénekelni azon merengve, hogy de jó lenne visszamenni, csak még egy kicsit.

Hát ilyen a c'est la vie, egyszer mindennek vége lesz, de az emlékek megmaradnak a kompromittáló képekkel egyetemben.

"Akkor is megyek, ha nem akarok

Ha nem kísér senki utamon

Arcom mossa eső és szárítja a szél
Az ember mindig jobbat remél
Porból lettem, s porrá leszek
Félek, hogy a ködbe veszek."

Elég már

"Nincs az a hely, és nincs a bűn,

ami ne emlékeztetne folyton rád."

Bekapcsolom reggel a tévét és mi az első mondat, ami megüti a fülemet?
Győr-Debrecen női kézilabda bajnoki döntő. Picsába.

Elegem van megint vagy talán még mindig. És nyakamba szakadt most még a fél világ is. Ha bliccelnék elkapnak, a nyelvvizsgámat le kéne végre tenni, de egy szót nem tanultam, és még ott van az rohadt közgáz is. Hogy hogy fogok én fél nap alatt végigolvasni 100 oldalt azt nem tudom, de majd megoldom valahogy.

Mindenestre Boldog anyák napját minden anyukának és leendő anyukának.

Minden rendben van, persze

"Halkan ébreszt majd a város és a fény
Vadul és szelíden, ahogy a tenger a parthoz ér"

Minden rendben van, még akkor is, ha semmi sincsen rendben. Nem kell hinned nekem, én sem hiszek magamnak. Gondold, hogy mindig hazudok neked, sose bízz bennem. Én se bízom majd benned.

Mondd ezzel mire fogunk jutni? Legyünk közömbösek. Törődjünk csak magunkkal. Ki tudja, talán semmit sem veszítenénk.

Ne térj át az én utamra
Ne fogadd el az én hitem
Ne kérdezz a múltamra
Ne kérdezd miért nincsen.

Legyünk ugyanolyan üresek, mint mindenki más, álljunk sorba a menzán, a hivatalban, a postán, a buszmegállóban és a nyilvánosvécénél. Hordjunk öltönyt és nyakkendőt, alterként fejkendőt, legyünk gothok, mert az milyen jó már? Legyünk trendik, mert már harminc fölött is gáz, ha nem ismered ezt a szót.

Könyöröghet neked az ég,
sírhat csendet a hajnal,
szemedben semmi nincs rég
kívánok sok sikert hajhabbal.

Boccs, ha én kiállok a sorból, nem fizetem be a csekket, semmi kedvem megint a húsosbabhoz, inkább sétálok, ha már úgyis elkésem, de a mosdóba még én is bejutnék. Se öltöny se nyakkendő, se Hugo Boss, se anyámkínja.

Házibuli Debrecenben

"A kisszobában egy nővel

Bábut csinálunk csikkekből,

Meg egy fél narancsból,

Aztán pöllentünk az erkélyen,

Fázva állunk, zokniban jöttünk ki,

Mikor elfogyott a bor."

Azért Kispálék is sejtették, hogy nálunk az ilyesmi csak jó lehet. Meg persze kicsit beteg, kicsit kiuttuk a házgazdát a piából, kicsit hangos volt a zene, kicsit túl sok dohány fogyott, kicsit mindenki kavart a hintaágyon.

Ennek is vagy 2 hete volt, vagy talán csak 1. Kezdek kiesni az időből, összefolynak a napok, elfolynak a könnyek... Picsába.

"A többiektől szép az élet
Látod a Földnek is van Holdja
A sötétben azt látom csak nagyon szépnek,
amit megjegyeztem világosba"

Hé, te odafent

"Csak a büfékocsiban állnak (részegen)

Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én

Kár, hogy most mutatnak az elébb még

Istent dicsértem én (részegen...)"

Na végre hogy felvetted, már vagy ezerszer hívtalak... Mi ez a szar várakoztató zene?

Persze, hogy neked tetszik, de engem attól még idegesít.

Nem szólhat rólam, én sosem szoktalak dícsérni.

Mert nem Luciferrel akartam beszélni, baszki

Nem, nem is Gabriellel, vele minden beszélgetésem veszekedésbe torkollik

Te csak ne őt értsed meg, inkább engem, de tudod mit hagyjuk

Nem haragszom, csak fogalmam sincs mi lesz, ha már neked sincs rám időd

Tudom, hogy el vagy havazva, mondat már párszor, egy sörözésre persze mindig jó vagyok

Hogy a picsába ne sértődnék meg, mikor másra nem is kellek senkinek? Kivéve egy kóbor numerára...

De igen így van

Ketten már így is tudják. Nem érdekel a sajnálat, nekem a barátságuk kellett volna. Arról meg kiderült, hogy irányomban kurvára nincs.

De igen káromkodom bazd meg. Vacsorára lehet, hogy már odafennt leszek.

Mert mit csinálsz, ha mégis megteszem? Ó, Jóságos, mondd mit?

Hidd el, jót röhögnék rajta

Rohadtul nem ismersz tudod, de szerintem nem is akarsz. Az előbbi miatt ne aggódj rosszabb tervem is van.

Nem mondom meg. Majd meglátod, és akkor legfeljebb az utamba engedsz egy kamiont, hogy személyesen pofozz fel. Ágyő.

"De szeretnék én is hej jó sokáig élni

Nézni ,hogy lesz lánykából nõ aztán meg néni

És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt

Elindulok fölfelé de lerúg egy angyaltalp"

Tévedtem

Azt hittem végig fogom tudni csinálni. Azt hittem, nem kell majd egyedül lennem, mert a barátaim mellettem fognak állni. Azt hittem, nem fogok beleőrülni és nem csinálok majd semmi hülyeséget. Azt hittem képes leszek minderre.

De itt vagyok egyedül, a barátaim, ha egyáltalán azok voltak valaha elfordultak tőlem. Vagyis ahogy ők foglamaznának nincs most kedvük hozzám... Hülyeséget csináltam. Nagyot. De már egyáltalán nem érdekel...

Amikor nekik segítség kellett ott, a szakadék szélénél én fogtam a kezüket és nem hagytam egyiküket se lezuhanni. És most itt vagyok én egy ezerszer mélyebb szakadéknál egyedül, és nem érdeklek senkit és semmit.

Viszlát világ... Tévedés volt idejönnöm...

"Egész éjjel nézi

A távolodó fákat

Kérdeztem, hogy mit lát

Azt mondta, hogy fákat

Lát ő elsuhanni

Egy záródó világba..."