Saturday, 29 May 2010

I love you

"s ami egyszer volt, újra nem jön el"
Ó dehogy nem =)

Ha arra érkezem haza, hogy egy dunhillos doboz van ledobva a lépcsőre az csak egy dolgot jelenthet. A bátyám itthon van és ideges. Ha eddig nem ejtettem volna róla pár szót, nos az nagy hiba volt. Bár lehet hogy csak azért nem mertem még belekezdeni, mert minimum egy kisebb kötetet illene róla írnom...

Térjünk vissza a mai naphoz. Miután nagy nehezen kizavartam a szentélyként tisztelt szobámból mondta, hogy ne várjak vonatot, mert elvisz Karcagra. Én meg a nyakába ugrottam, pedig sejthettem volna, hogy csak a hátsószándék vezeti, mégpedig az, hogy végre találkozzon szerelmemmel...

És ím a nagy találkozás. Elhangzanak a nevek, majd férfias kézrázás, bátyám nem enyhén fenyegetően végigméri szerelmet, aki azért próbálná oldani a jeget
- Már nagyon sokat hallottam rólad
- Ugyan - legyint nagyvonalúan az én drágalátos bátyám - sose higgy a hugomnak! Még nincs meg a fekete övem, Chuck Norrissal is csak döntetlen meccset játszottunk és Rambo alól sem csak azért rúgtam ki a széket, mert rosszat próbált mondani a hugomra.

Ennyit arról, hogy feloldjuk a szárazjeget. A helyzethez illő fagyos vigyorral rugdostam vissza az önjelölt supermant a kocsijába. Kissé tiltakozott ugyan, elvégre ez volt élete legszolidabb halálos fenyegetése.

"A szerelem átzuhan a falakon,
s zavartan azt üvölti, hogy hello."

Most pedig muszáj vagyok szerelem aranyköpéseit is winchesterre vetni. Nem tudom melyikünk aludt be korábban a filmen én már csak a hangyafocira ébredtem. feketék:fehérek-2:0 a jobbszélen szabálytalankodtak úgyhogy lefújtam a meccset és beterített minket a jóleső sötétség.
És lőn világosság - szólt az ember miután bekapcsolta a tévét. De lőn vele bizony a te sötétséged is fiam - szólt odafennt a magasságos.

Mivel eléggé "se veled se nélküled" a kapcsolatunk alapja, ezért nehéz számontartanunk a hét, hónap vagy évfordulókat. Elméletben ez lenne a második első hónap... Szerelem egyszerűen tisztázta a helyzetet:
Nekem aztán mindegy merre hány óra, én másfél éve ismerlek és szeretlek.

Imádom benne, hogy hajnalban is felhívhatom, várj, mondd, mondd, csak inkább felhívlak én, mert azért mégis így lenne illendő nem?

Nem tudom nem imádni, kész =)

No comments:

Post a Comment