"Nyugalom én csak utazom keresztül át a szavakon,
egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon."
egy túl érzékeny vonalon egy bérlet nélküli fa padon."
Elmondhatatlan egy utazás volt én mondom.
Eiffel torony, Louvre, Montmare tér, Concorde tér, Mars mező, Napóleon sírja, Opera, Bazilika, Szajna part, D'Orsay múzeum, Versailles, Luxemburg kert, Notre Dame, Hadtörténeti múzeum, Napóleon emlékmű, III. Sándor híd, Festők utcája, Párizs legkeskenyebb utcája a Halászó macska, Parfüm Múzeum, Latin negyed...
És mindezt három nap alatt. Párizs csodálatos, elképesztő város, hangulatos parkokkal, a füvön fetrengő emberekkel, akik soha nem tartják be a közlekedési szabályokat, az elmaradhatatlan kávézókkal, ahol úgy ülnek be, mint a moziban és kávé, croisson és cigi mellett figyelik az embereket.
Egyszerűen nem tudom szavakba önteni a látványt és az érzést, amit ez a város nyújt. Egyszerűen el kell menni oda, akár még Hosszú Szünet törzsfő vezetésével, aki a szellemek segítségével irányította rögös és fárasztó utunkat. Már első nap túlestünk egy maratoni sorbanálláson. Közben jöttek az árusok, mi pedig megadtuk magunkat és a pénztárcánkat is.
Ezután már összefolytak a napok nem tudom mikor hova mentünk. Az Eiffel torony legtetejére sajnos már nem jutottunk fel, a diadalívre viszont igen. Lenyűgözve sétáltam a festők utcájában és a bazilika előtti lépcsősoron, különböző zenészeket, mutatványosokat figyelve. Hangulatos éttermekben ettünk, némi unszolásra még a csigát is megkóstoltam és mennyei!
No comments:
Post a Comment