"És jönnek persze az újabb részek,
mikor az ember inkább részeg."
Van amikor már nem tudom mit mondhatnék. Szürke hétköznapjaim épp úgy telnek, mint másik 10 vagy talán 20-30-40 millió embernek a Földön. De lehet, hogy a milliárdos átlagba tartozom. Fejünkben hazugság, vérünkben alkohol, hát éljen a mai fiatalság.
Nem áradozom a szerelemről, elég kettőnknek, hogy megpróbáljuk elviselni egymást, aztán nagy nehezen túlélni egymás hiányát. Ennyit a távkapcsolatokról.
Egyszerűen nem tudok mit írni gyerekek. Pedig azt hittem, hogy ilyen velem aztán soha nem fog megtörténni. A depresszióm szabadságon, de a grafomániámat is elvitte magával. C'est la vie...
No comments:
Post a Comment