Miért érzem azt, hogy kurvára nem jó dolog átbőgni egy éjszakát és közben azon gondolkodni, hogy hol a francba csesztem el, ahelyett hogy feriékkel ittam volna le magam, valami kétes hírű kocsmában a külvárosban?
Elegem van már megint. Utánna 2 napig megint egész tűrhetően leszek, hogy utánna ordítani legyen kedvem. El ne küldjetek pszihomókushoz gyerekek, mert felnégyelem az ipsét. Milyen dolog már, hogy ott ülök valakivel szemben, aki precíz szikéjével, óvatos mozdulatokkal és behízelgő szavakkal feltárja a lelkem, majd beleköp? Mert maszlangokat én csak egy egészséges csulának érzem, semmi többnek.
Igen, most ez van, de lesz ez még így se, fogok én még az árokparton feküdni a bimbódzó hajnalban. Kérdés, hogy fogok e emlékezni valamire, és hova a francba lettek a többiek. Ennél a gondolatnál zuhan a nyakamba valaki tovább emelve a költői hangulatot. Ezek után imbolyogva haza bringázunk, kicsit elveszetjük magunkat és másnap reggel vissza a monoton menetbe juhé!
Újabban olyan rohadt anarchista gondolataim is vannak, hogy nem igaz. Mióta társtanon meg politológián seggelek, egyre kevesebb értelmét látom a rendszernek és egyre erősödnek a piromán hajlamaim is. Mi lenne, ha fognám magam és felgyújtanám az egyik apeh épületet? Odaveszne egy halom adat, hoppá már nem is tudjuk ki az adósunk... Ideggáz a parlamentbe (az épület szép, nem bántjuk) és még ilyen szépségek...
Persze tudom, hogy csak a pofám nagy ilyenkor, és húsz kiló dinamittal a testemen nemes egyszerűséggel összeszarnám magam a hősies beállás ellenére is. Kurvaélet...
Új gondolat: (csak hogy még hosszabb legyen a poszt)
Tovább írtam a történetem, de továbbra is szar és nem tudom mi lesz belőle, ha nagy lesz. Valószínűleg gyújtós egy cukormázas karácsony reggelen, hogy utánna békésen ülhessünk a ropogó tűz mellett a kinti hóesést figyelve.
Szegény történetemnek ez inkvizítori vég lesz, de megérdemli, hogy abbahagyta írni önmagát. A drága múzsa is melegebb vizekre röppent volna csak szegénykémnek bezavart az identitástudat, ugyanis nem lévén arkangyal szárnyai se voltak soha. Szépen össze is törte magát, de ápolja a hóhér, mikor engem hagyott itt parlagon.
Ez a helyzet. Drágul az élet, hanyatlik a színvonal, egyre szarabb a dohány, no freetime és angol szavak a közbeszédben.
Ami nem változott:
Továbbra is hazudnak, virágzik a reklámipar, a divatmajmok fénykorát éljük, a top slágerektől megfájdul a fejem, a rockerek isznak, az üzletemberek isznak, a discosok isznak, az idősek isznak, a tanárok isznak, a diákok isznak... Méghogy nincs semmi közös bennünk...
No comments:
Post a Comment