"Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)"
Na végre hogy felvetted, már vagy ezerszer hívtalak... Mi ez a szar várakoztató zene?
Persze, hogy neked tetszik, de engem attól még idegesít.
Nem szólhat rólam, én sosem szoktalak dícsérni.
Mert nem Luciferrel akartam beszélni, baszki
Nem, nem is Gabriellel, vele minden beszélgetésem veszekedésbe torkollik
Te csak ne őt értsed meg, inkább engem, de tudod mit hagyjuk
Nem haragszom, csak fogalmam sincs mi lesz, ha már neked sincs rám időd
Tudom, hogy el vagy havazva, mondat már párszor, egy sörözésre persze mindig jó vagyok
Hogy a picsába ne sértődnék meg, mikor másra nem is kellek senkinek? Kivéve egy kóbor numerára...
De igen így van
Ketten már így is tudják. Nem érdekel a sajnálat, nekem a barátságuk kellett volna. Arról meg kiderült, hogy irányomban kurvára nincs.
De igen káromkodom bazd meg. Vacsorára lehet, hogy már odafennt leszek.
Mert mit csinálsz, ha mégis megteszem? Ó, Jóságos, mondd mit?
Hidd el, jót röhögnék rajta
Rohadtul nem ismersz tudod, de szerintem nem is akarsz. Az előbbi miatt ne aggódj rosszabb tervem is van.
Nem mondom meg. Majd meglátod, és akkor legfeljebb az utamba engedsz egy kamiont, hogy személyesen pofozz fel. Ágyő.
"De szeretnék én is hej jó sokáig élni
Nézni ,hogy lesz lánykából nõ aztán meg néni
És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok fölfelé de lerúg egy angyaltalp"
No comments:
Post a Comment