Jó reggelt világvége...

Azt kérded mi baja van egyeseknek a "modern világgal"? Csak nézz körül.

Ahogy szürke falakon unottan araszol felfelé a félhomály, neonlámpák fénye csillog halványan whisky-s üvegen, életem vigaszán. Egy patkány rohan be a csatornafedél alá, rühes kutya csahol el mellettem. Prostik és hajléktalanok. Nem ritkán mindkettő. Az egyik fiatal pillangó már most strichelni kezd az ébredező utcán. Kiverték belőle a reszketést. Nem érzi a hideget, a fájdalmat. Nem érez semmi. Az lett, amit mások látnak benne. Egy darab hús az utcasarokra vetve. Kevesebbet ér, mint a ruha amit visel. Autók suhannak el, nem sokára az egyik fekete Nissan lefékez a lány mellett. A részeg srácok röhögve nyáladzanak. A lány unott pillantással száll be a kocsiba. Üres a mosolya, a tekintete. Üres minden. A whisky-s üveg is. Fátyolos tekintettel dobom el, millió szilánkra törik a ház falának ütközve, neonlámpák fénye megtörik rajta, millió hamis gyémánt, millió üres csillogás. Az egyik csöves morog valamita zajra, közelebb húzza magához alkoholos cumiját, elrendezi a többi cókmókját és már alszik is tovább.

Én pedig tovább megyek. Egyre csak előre, de a sikátor csak nem akar véget érni. Talán meg se mozdultam. Nem tudok gondolkodni. Leülök a tűzlépcsőre, nézem az eget, de csak a sötétséget látom. Sehol a hold, s eltűntek a csillagok. De nem érdekel senkit. Egészségünkre világ! Jól tetted, hogy elfordultál tőlünk!