Na már most.
Igazából sosem fogom megérteni ezt az egészet.
Másodperc pontossággal minden munkanap a világ legidegesítőbb zajára kelek, úgy becézgetik ébresztőóra. Kinyomom, visszafekszem még negyed órára. Ezek után fél hétkor hivatalosan is kezdetét veszi a nap, még akkor is, ha az azonos nevű égitest még Brazília partjait sütteti. Hideg víz az arcomra, kávé a csészémbe, reggeli az asztalomra. Megkezdődik az ébredezés folyamata. Ha ez valamennyire sikerült, akkor felöltözöm, beledobálom a cuccaim a táskámba, benyomok még egy kávét, aztán elindulok.
8 órát töltök el unalomban, kötelezően, álmosan, érdektelenül. Közben néha eszek valamit, váltok pár szót más szintén a mély unalomban tengődő emberekkel.
Ezek után haza megyek és még itt se hagy nyugton a kötelezőség, nekem kérem alássan le kell ülnöm és csinálni azt, amit csinálnom kell vagy édestelen társadalmunk kiközösít soraiból. Talán nem is bánnám.
De az élethez pénz kell, a pénzhez munka, a munkával meg karöltve jár valaki, aki alkalmasint, majd meghúzza a ravaszt a halántékod fölött.
Nem leszek híres ember. Sem hírhedt. Nem fogok államot alapítani, hadjáratot vezetni, grófokhoz feleségül menni, fantasztikus képeket festeni, sem regényt írni, nem lesznek Istentől fakadó látomásaim, nem leszek senki.
A rohadt senkiség tudata beköltözött szánalmas kis életembe. A rohadt életbe.
Igazából sosem fogom megérteni ezt az egészet.
Másodperc pontossággal minden munkanap a világ legidegesítőbb zajára kelek, úgy becézgetik ébresztőóra. Kinyomom, visszafekszem még negyed órára. Ezek után fél hétkor hivatalosan is kezdetét veszi a nap, még akkor is, ha az azonos nevű égitest még Brazília partjait sütteti. Hideg víz az arcomra, kávé a csészémbe, reggeli az asztalomra. Megkezdődik az ébredezés folyamata. Ha ez valamennyire sikerült, akkor felöltözöm, beledobálom a cuccaim a táskámba, benyomok még egy kávét, aztán elindulok.
8 órát töltök el unalomban, kötelezően, álmosan, érdektelenül. Közben néha eszek valamit, váltok pár szót más szintén a mély unalomban tengődő emberekkel.
Ezek után haza megyek és még itt se hagy nyugton a kötelezőség, nekem kérem alássan le kell ülnöm és csinálni azt, amit csinálnom kell vagy édestelen társadalmunk kiközösít soraiból. Talán nem is bánnám.
De az élethez pénz kell, a pénzhez munka, a munkával meg karöltve jár valaki, aki alkalmasint, majd meghúzza a ravaszt a halántékod fölött.
Nem leszek híres ember. Sem hírhedt. Nem fogok államot alapítani, hadjáratot vezetni, grófokhoz feleségül menni, fantasztikus képeket festeni, sem regényt írni, nem lesznek Istentől fakadó látomásaim, nem leszek senki.
A rohadt senkiség tudata beköltözött szánalmas kis életembe. A rohadt életbe.
No comments:
Post a Comment