Tangó

Ha nem forogna minden második szavam ezek körül talán akár jó társaság is lehetnék. Nem, nem mindig vagyok, nyugodtan fogjátok a szívlapátot olyankor és pofozattok helyre vele.

Mindjárt tizenegy és nem tudom mi legyen. Összefüggéstelen vagyok és dohányszagú. Függök mint mari a huánon miközben magam sem értem mit miért és hogyan. Füstöl a kezembe a malbi, az asztalon a nevéhez hű vanília illatú füstölő parázslik fel, a bakelit meg csak forog tovább.

Táncolni lenne kedvem. Vagy úszni a szerelemben. Úgy tangózni ahogy csak vele tudtam a tácparkett közepén újabb és egyre édesebb csókokban összeforrva. El akarlak felejteni, de mégsem. Rigónak foglak hívni mert belefészkelted magad a szívembe, félek soha nem fogsz kirepülni, mégis egyre messzebb sodródsz tőlem.

Vajon te gondolsz még rám? Vagy rég újabb táncba kedztél talán ugyanazon helyen, ugyanolyan félhomályba? Egy másik lány vackolta magát a válladra? Emlékszel még milyen színű a szemem? Érdekel még, hogy hogy vagyok? Vagy már egy másiknak mondod hogy szerelmem?

Kinevethetsz. Sajnálhatsz. Megvethetsz. Felejthetsz. Én mégis azt akarom, hogy szeress.

Miért? Azt sem tudom miért gabalyodtam beléd. Te talán magyaráznád a szerelmet? Add a kezembe a szívek radírját, az érzések tompítójá, te, te, te...

Ne aggódj egyszer sem sírtam miattad. "Nem rólunk szól és kész..." Lesznek még más mesék és végre egyszer én leszek a főszereplő. Fura, tudod kezdek mellékszerepelni saját magam ellenében. Nem stimmel semmi...

Végül is jó, hogy nem vagy itt. Látnád milyen gyenge is vagyok valójában, mikor rámszakad az ismertnek hitt valóság. Azt hittem tudom mi várhat rám. Fordult a kocka és koppant a lány. Köszönöm, hogy elhagytuk egymást még ez előtt. Jobb így. Nem bírnám elviselni, hogy muszályból szeretsz. Nem mernék a válladon sírni, félájultan megölelni vagy újabb pohárral tölteni.

Ellöknélek magamtól, ahogy csak az ostobák tudják elvesztegetni a legfontosabbat. Miért gondolok mégis rád? Ó, hát még mindig? Talán nem te léptél oda hozzám? Nem te kérted hogy maradjak? Hanem ki?

Szerettelek, szeretlek, szeretni foglak... Annyi szép emlék. Mintha egy egészen más életből villanának elém ezt a szédítő hétfátyoltáncot lejtve. Nélküled is elvagyok. Magányos haláltánc a színpad közepén közönség nélkül. Egyre gyakrabban rontok. Egyre közelebb van a vég.

Látni akarlak még utoljára... egy utolsó táncot valahol a világ végén ellejtenénk. Aztán újra hátat fordítva, te nekem, én az életnek és vége...

Hiányzol...