Na nem mintha bárkit is érdekelne az ég fölött, de mégis...
Ülni a sötétben, hallgatni a suttogó zenét, félmosollyal hallgatni a kedves lélegzetvételeit. Ezt akarom. Kimenni hajnalban a parkba, lezuhanni egy harmatvizes pad mellé, nézni az eget és nevetni.
Ehelyett... Inkább nem is mondom... tudod, zuhanó gépen nincs egy ateista sem... most már csak Kowalsky van már nekem meg a vega...
"Ez is csak egy nap, nem a világ vége,
a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe,
éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz
Ennyi csak, mert ennyi ez!"
Épp csak az a kérdés, hogy én fel fogok-e kelni már azon az új napon. A világ persze forog majd tovább nélkülem, hisz eddig se nagyon vettek arról tudomást, hogy itt vagyok. Elhatároztam, hogy nem adom magam könnyen, nem leszek egy azon szerencsétlenek közül, akik feladják és fejvesztetten vetik magukat az utolsó numerákba. Ha a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket akkor az elhatározások bizonyára a feladás miatt születtek. Egyik se logikus, a világ se logikus, én így döntöttem.
Aki meg jól időzített, az örüljön...
No comments:
Post a Comment