Szép új világom

Mindenki vár valamire...

Az út szélén kiálltok

a semmi néz rám nevetve

nem tudom mire várok

az élet végén láblógázok.

Az élet nevű haláltánc az utolsó ritmusra fordul, ahogy a film egyre vadabbul pörög végzetem tekercsén. Elszédültem. Pár perc és a tekercs túlszalad, kicsúszik alólam a föld. Zuhantamban vajon érdemes lesz visszanéznem erre a világra? A magam mögött hagyott életre? Csak csalódások kövezték utam, kietlen szerelmek és kialvatlan szemek. Nem tudom ki voltam. Talán csak árnyék az olvasatlan sorok között, a néma sikítások viszhangja.

Szép új világom, édes halálom

ígéretét adták hogy érkezel

pár év s csontujjaid találom

egy újabb magányos éjjelen

vékony, gyenge nyakamon.

A panaszkodásnak most nincs ideje. Nem érdekel, hogy már csak pár év. Könnyes szemmel vessem magam bele a mocskos világ közepébe az utolsó savanyú csókokért? Méltósággal lesz vége a filmemnek. Nem kell dráma vagy nyálas romantika. Senki nem fog a naplementében lovagolni. Az arcokon nem ül majd világfájdalmas kifejezés. Csak én.

Búcsút int a pirosló hajnal,

ne tarts tovább hiába szóval!

Rád vár a szerelem szőke kis angyala

rám a magány feneketlen kancsója.